Európa és Amerika útjai különválnak? – Vita Ukrajna jövőjéről és a biztonsági garanciákról

A háború kimenetele és a konfliktus lezárása utáni rendezés egyre hangsúlyosabb kérdéssé válik nemcsak Kijev, hanem a Nyugat fővárosaiban is. Az elmúlt napokban nyilvánosságra került nyilatkozatok és diplomáciai egyeztetések alapján azonban úgy tűnik, az Egyesült Államok és Európa elképzelései egyre távolabb kerülnek egymástól Ukrajna jövőbeli biztonsági garanciáit illetően. 

Marco Rubio amerikai külügyminiszter telefonbeszélgetésen közölte európai kollégáival, hogy Washington szerint Európának kellene vezető szerepet vállalnia a garanciák megteremtésében. Bár az Egyesült Államok kész részt venni a folyamatban, hozzájárulása inkább technikai és támogató jellegű lenne – például drónokkal vagy felderítő repülésekkel. Más szóval: Washington visszafogott szerepet szánna magának, miközben a fő felelősséget az öreg kontinensre hárítaná.

Ez a hozzáállás nem előzmény nélküli. Donald Trump elnök ismételten hangsúlyozta: Ukrajnának nem jár NATO-védelmi garancia, és amíg ő a Fehér Házban van, amerikai katonák nem fognak Ukrajnában szolgálni. Ugyanakkor jelezte, hogy az Egyesült Államok hajlandó hozzájárulni Európa védelméhez, főként a légvédelem terén. Ez a pozíció rímel Trump régóta hangoztatott elvére: Európának saját biztonságát elsődlegesen saját erőből kell szavatolnia, az USA csupán kiegészítő támogatást adhat.

Európában azonban más a politikai dinamika. Több vezető politikus szerint a tartós béke nem képzelhető el valós és konkrét biztonsági garanciák nélkül, amelyek akár nyugati csapatok jelenlétét is magukban foglalhatják a háború lezárása után. Ez a javaslat azonban heves ellenállásba ütközik Moszkva részéről: Marija Zaharova külügyi szóvivő és Szergej Lavrov külügyminiszter egyaránt világossá tették, hogy Oroszország elfogadhatatlannak tartaná a NATO-csapatok bármiféle állomásoztatását Ukrajnában.

A feszültség tehát három irányban is növekszik:

1. Washington és Brüsszel között, mert eltérően látják, ki viselje a fő felelősséget Ukrajna jövőjéért.

2. Az európai államok között, hiszen nem minden ország hajlandó katonai garanciát adni Kijevnek.

3. A Nyugat és Moszkva között, mivel Oroszország már a biztonsági garanciák puszta gondolatát is ellenséges lépésnek tekinti.

Összességében az amerikai óvatosság és az európaiak közötti megosztottság rávilágít arra, hogy a háború utáni rendezés még messze nem körvonalazódott egyértelműen. Az ukrán vezetés ugyanakkor mindkét fél részéről gyors és konkrét ígéreteket várna, mert számára létkérdés, hogy a háború lezárulta után ne maradjon védtelenül.