Csurka István hivatása, vallása a magyarság sorsa volt, és csak ez érdekelte, ez fűtötte – hangsúlyozta a Terror Háza Múzeum főigazgatója szombaton Lakitelken.
Schmidt Mária Csurka István író, politikus szobrának avatóünnepségén a lakitelki Hungarikum Ligetben azt mondta:
Csurka István a magyar rendszerváltozás meghatározó alakja, a magyarság ügyének, megmaradásának harcosa volt.
Kiemelt
szerepet játszott a „kiégett és elbizonytalanodott kommunista diktatúra
válságának elmélyítésében”, cselekvő szerepet játszott a
megbuktatásában és a kiépülő új Magyarország megszületésében – tette
hozzá.
A főigazgató úgy véli, Csurka politikusként és íróként is
egyaránt azért küzdött, hogy „a magyarok felemeljék a fejüket, öntudatra
ébredjenek és kiegyenesítsék a gerincüket”. Kiemelte: a magyarok
önérdekalapú politizálásának a szószólója volt, ezért kikiáltották a
demokrácia ellenségének.
Elmondta, azok vádolták és illették
ezzel, akik „a kommunista rendszer bukása után sem keltek fel a húsos
fazekak mellől és akik a kommunista diktatúra működtetői és
haszonélvezői voltak”, de mint mondta, Csurka ismerte, sőt kiismerte
őket.
„Amint Csurka a magyar nemzeti politizálás központi alakjává magasodott, szélsőséges, radikális, jobboldali, fasiszta, sőt náci, de főleg antiszemita és persze Nyugat- és Amerika-ellenessé vált, s így minden állítása, érve érvényét vesztette”, nem játszották többé a darabjait, kiírták a magyar drámairodalomból – fűzte hozzá a történész.
Schmidt Mária szerint Csurka István leplezte le előszőr a Soros-hálózatot, tárta fel gyökereit,
mutatta
be céljait és hívta fel a figyelmet arra az „eminens veszélyre, amit ez
a pénzosztó szervezet a szuverenitásunkra gyakorolt”, amiért
rágalmazták, támadták és meg akarták félemlíteni.
A főigazgató
szólt arról is, hogy Csurka írásai, megszólalásai „kellemetlen
figyelmeztetések voltak”, a realitással szembesítette a magyarokat, és
„diagnózisaiban szinte soha nem tévedett”, majdnem mindenben igaza volt,
csak rossz volt az időzítés. Hozzátette, nem neki „akartunk hinni,
hanem a vágyainknak”. Kiemelte: Csurkának a magyarság sorsa volt az
első, és ő a magyarság jövőjéért aggódott, ellenfelei pedig azért, hogy
ne lepleződjön le „foltos múltjuk”.
Schmidt Mára úgy véli, Csurka
Istvánt azért azonosították antiszemitaként, mert az „nagyon is kapóra
jött” Magyarországon azoknak a zsidó származású kommunistáknak, akik a
viselt dolgaikat firtató minden kérdést egyből antiszemita
megnyilvánulásnak bélyegeztek, hogy ezzel „ússzák meg az
elszámoltatásukat”.
Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő
(Fidesz) köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy Csurka István a korát
megelőző látnok volt. Mint mondta, lehet, hogy nem volt igaza a maga
idejében, de hogy később sok mindenben igaza lett, azt az egykori
ellenfelei sem tagadhatják.
Ha személye vitákat is generált a
múltban, életművének egyes elemei vitathatatlanul a magyar
irodalomtörténet és a magyar történelem előremutató, megkerülhetetlen
részét képezik manapság – tette hozzá, majd kiemelte: Csurka István a
magyar nemzet igaz ügyének „golyófogója” volt.
Bíró Zoltán
irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító elnöke úgy
fogalmazott, törekedni kell arra, hogy Csurka István életműve
„közkinccsé váljon”. Egyik utolsó drámájáról, a Hatodik koporsó című
művéről azt mondta: ezzel a drámával Csurka István a magyar történelem, a
magyar élet egyik tragikus groteszkjét teremtette meg.
Lezsák
Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, a Népfőiskola Alapítvány
kuratóriumának elnöke ismertette: a Hungarikum Ligetben három pantheon
van, és Csurka István szobra a nemzeti pantheonba került. Idézte Csurka
István egyik híres mondatát, miszerint „golyófogónak még jó leszek”,
majd hozzátette: a rendszerváltáskor kellett az az erő, ami Csurkában
volt.
A bronzszobrot Lantos Györgyi szobrászművész készítette és Kókai Géza, Lakitelek lelkipásztora áldotta meg.
0 Megjegyzések