Amíg Magyar Péter a Duna mellett szelfizget, addig az EP óriási többséggel szavazott meg egy újabb háborúrajongó állásfoglalást - hívta fel rá a figyelmet a Bennfentes elnevezésű portál.
Szeptember
19-én csütörtökön óriási többséggel, 425 igen szavazattal, 131 nem
ellenében és 63 tartózkodás mellett elfogadott szöveg szerint a
jelenlegi korlátozások feloldása nélkül Ukrajna nem tudja teljes
mértékben gyakorolni az önvédelemhez való jogát, és továbbra is ki van
téve a lakossága és infrastruktúrája elleni támadásoknak.- írja a
bennfentes.net.
Mindemellett a képviselők felszólították a
tagállamokat, hogy tartsák fenn és terjesszék ki a szankciókat, és az
állásfoglalásban követelték, hogy az uniós országok oldják fel azokat a
korlátozásokat, amelyek akadályozzák Ukrajnát abban, hogy nyugati
fegyverrendszereket használjon Oroszországban lévő legitim katonai
célpontok ellen, valamint ismételten felszólították a tagállamokat, hogy
gyorsítsák fel a fegyverek, légvédelmi rendszerek és lőszerek, köztük a
TAURUS rakéták szállítását.
Utóbbiak szállítására a vonakodó
Németország több alkalommal nemet mondott. A belpolitikai
megsemmisüléstől tartó szociáldemokrata Scholz kancellár úgy fél a
TAURUS rakéták átadásától, mint a tűztől. Pontosan tudja, hogy az
Oroszország mélyét támadó német fegyverrendszer átadásával azt
kockáztatja, hogy háborúba keveredik az atomhatalom Oroszországgal.
Az
Európai Parlament háborúrajongói azt is megszavazták újra, hogy
valamennyi uniós tagállamnak és NATO-szövetségesnek kollektíven és
egyénileg is vállalnia kell, hogy évente legalább a GDP 0,25%-át kitevő
katonai támogatást nyújtanak Ukrajnának.
Magyarország 2023-as nemzeti összterméke 212 milliárd dollár volt.Ennek 0,25%-a 530 millió dollár terhet jelentene, ez a mai árfolyamon közel 200 milliárd forintos kiadással járna, évente.
A
tiszás képviselők - nyilvánvalóan tudva, hogy a háborús rajongás mögött
masszív többség áll majd (végeredmény: 425 igen a háborúra, 131 nem,
köztük a fideszes képviselők) - Magyar Péter angolna-gyakorlatával
eljátszották az előkelő idegent, és tartózkodtak a háborús uszítás
végszavazásán. Vagyis tudva azt, megvan a többség a háborús uszítás
mögött, hátradőltek.
Háborús elkötelezettségükre azonban bizonyítékot és garanciát kellett szolgáltatniuk Brüsszelnek és Manfred Webernek, a Néppárt vezetőjének.
Miközben Magyar idehaza eljátszotta a TEMU-ról rendelt árvízi hős kabalafiguráját, és a Telex férfiújságírói ájultan rajongták őt, ahogy a feszesen domborodó nadrágjában bohóckodik a gáton, a tiszások megszavazták az állásfoglalás módosítóját, ami sürgetve felszólítja "a tagállamokat, hogy aktívan gyakoroljanak nyomást a magyar kormányra, hogy szüntesse meg az Európai Békekeret, köztük az újonnan létrehozott Ukrajna Támogatási Alap blokkolását."
Vagyis megszavazták azt, hogy az EU egésze
gyakoroljon nyomást hazánkra, hogy Magyarország adja fel a békepárti
politikáját, és álljon be végre a háborús uszítók sorába, és ezzel
Magyarország is legyen részese az ukrán nép millióinak szenvedését okozó
háborúnak.
Ennek a módosítónak a megszavazása volt a tiszásoktól
a bizonyíték arra, hogy ők is teljes mértékben elkötelezettek a
brüsszeli háborús tervek mellett, mert hajlandók a nevüket adni egy
Magyarország pozícióit gyengítő javaslathoz.
Vagyis
bebizonyították, hajlandók szembefordulni Magyarország érdekeivel
Brüsszel utasítására. A tiszások végszavazáskori tartózkodásának ára az
volt, hogy a módosítókról szóló szavazáson kellett bebizonyítaniuk:
készek szembefordulni Magyarországgal. Ők megtették, amit megkövetelt
Brüsszel.
Ahogy a tiszások bebizonyították Magyarországgal
szembeni és a háború melletti elkötelezettségüket a módosító
megszavazásával, a Néppárt vezetése nagy kegyesen megengedte nekik, hogy
a végszavazásnál tartózkodjanak.
Hiszen a végszavazásra világos
volt mindenkinek: nagy többséggel átmegy az újabb uszító szöveg is,
benne a Magyarország megfegyelmezését célzó, a tiszások által
megszavazott javaslattal.
(Bennfentes)
0 Megjegyzések