Megébredt
„Rohanós volt a nap, de zárás előtt még beugrottam a boltba, hogy
vegyek pár dolgot. Nektarinokat raktam egy nejlonzacskóba, amikor rám
köszönt egy férfi:
– Szia, de régen láttalak.
– Szia, bocs – néztem rá kissé zavartan –, nem ismertelek meg hirtelen.
Kicsit
kutatni kellett az emlékeimben, hogy ki is ez a jóarcú hetvenkörüli
férfi, mire leesett a tantusz. Annak idején a Külügyben dolgozott. Nem
volt szoros kapcsolatunk, de messziről jó benyomást tett rám, ahogy
mondják, jó volt a kisugárzása.
– Nem leszek nagyon diplomatikus, de nem bírom nem megkérdezni, mi ez a három százalék? Ti elhiszitek ezt?
Nehéz
engem meglepni, és főleg megbántani, ha valaki megállít valahol,
boltban, utcán, most se ütköztem meg a kertelés nélkül nekem szegezett
kérdésen.
– Nincs ember, aki szeret ilyet olvasni. Miért lenne? Ugye azt szoktuk mondani, hogy egy mérés nem mérés.
Múlt
héten egy másik kutató hetet mért, a hét elején egy nekünk készített
anyagban nyolc volt. Egy kutatásnak nem érdemes hinni, de soknak együtt
már igen.
Hirtelen jött beszélgetőtársam nem mozdult. Várta a folytatást.
– Nézd - tettem hozzá –, nem gondolunk mást a világról attól függően, hogy hányan értenek velünk egyet.
Az meg nem baj, ha a választók azt üzenik, hogy karakteresebb ellenzéki magatartást várnak tőlünk.
Ezt meg kell hallani, és mi meghallottuk.
–
Azért van bennem féltés. De maradok – jegyezte meg amolyan
elköszönésként, amit én úgy értettem, hogy eddig a mi szavazónk volt, és
ezután is az marad.
Aztán már itthon gondolkodtam azon, hogy most nyilván sokan megrettentek, amikor látták ezeket a számokat.
A mi ellenfeleink nem a számok, hanem ez a rendszer. Orbán rendszere.
Gondolom,
van, akit elbizonytalanít egy rossz közvélemény-kutatási adat. Engem
inkább megacéloz. Akkor most dolog van. És mi tenni fogjuk a dolgunkat.
A
küzdelem nem önmagáért való, ez igaz. A küzdelem az ügyért van, egy jó
országért, amely vigyáz ránk. Patetikus dolog azt mondani, hogy hazafias
dolog, hazafias kötelesség a küzdelem?
Nem tudom, mert amikor ezt mondom, írom, akkor nincs bennem semmi ünnepélyesség, valami mesterkélt érzelmi felcicomázottság.
Egyszerűen olyan a viszonyom a hazámhoz, amelyben én vigyázok rá, és azt akarom, hogy ő is ugyanezt tegye fordítva.
Mi tagadás, van pillanat, amikor úgy érzem, hogy ez egy kicsit egyoldalú szerelem.
Még éppen igazítottam valamit itt ezen a szövegen, amikor jött egy nyilvános adat, miszerint egymagunk, a DK most nyolc százalékon van, egymagában annyian támogatják, mint ahányan júniusban a hárompárti szövetségre szavaztak. ”- írta Gyurcsány a Facebookon.
0 Megjegyzések