Ukrán hamburgerdiplomácia: Kulabá és a Meki

Míg a világ figyelme a napokban az izraeli háborúra terelődött, addig a szintén hadban álló Ukrajnában „komoly” diplomáciai sikerről számoltak be. Dmitro Kuleba külügyminiszter, akit egyébként Kárpátalján a sótlansága és a magyarsághoz való hozzáállása miatt nemes egyszerűséggel csak „Kula bá”-nak becéznek, az egyik ukrán televíziós csatornán arról számolt be, hogy miként nyittatta ki újra a legnagyobb amerikai gyorsétteremláncot Kijevben.

Tette mindezt annak az oligarcha Igor Kolomojszkijnak az 1+1 nevű tévéjében, akit egyébként pár héttel ezelőtt őrizetbe vettek az ukrán hatóságok.

A mindig szomorú tekintetű ukrán külügyér az interjúban elmondta, hogy az általa vezetett tárca azon dolgozik, hogy minél több világmárka térjen vissza a háború és korrupció sújtotta országba. Mint fogalmazott:

Dolgoztunk az IKEA-n, a H&M-en, a Zarán, ezek alapvető márkák, amelyeknek jelen kell lenniük… Igen, én úgy gondolom, hogy minél több nemzetközi befektető fog itt dolgozni, annál több magabiztosságot ad ez a győzelmünkhöz.

Kuleba szerint nem volt ez másként a McDonald’s esetében sem. A háború kitörését követően ugyanis, akárcsak a többi nyugati étterem, úgy egy rövid időre ez is bezárta ukrajnai hálózatát. Ez azonban a tárcavezető szerint tarthatatlan volt.

Miközben milliók menekültek el Ukrajnából, és százezrek vesztek oda a háborúban, addig az orosz inváziót elszenvedő ország külügyminisztere a tettek mezejére lépett, és felhívta amerikai kollégáját, Anthony Blinkent.

"Megyek az autóval, és látom, hogy minden McDonald’s zárva van. És elgondolkodtam: Oroszországban érthető, hogy miért nincs Meki, de nálunk miért nincs? […] ".

És igen, felhívtam Blinkent más ügyekben, és a végén azt mondtam neki:

Tony, mi ez a rendetlenség? Hogy állhattok így hozzánk? És ezután kezdtek lassan hozzánk visszatérni. 

– mesélte az interjúban Kuleba.

Az ukránok azonban joggal teszik fel azt a kérdést, hogy egy tragédiákkal teli országban, melynek lakossága az elmúlt harminc évben a felére csökkent, ahol éhenhalás fenyegeti az embereket, és, ahol a második világháború óta nem látott öldöklés zajlik, még hány dupla sajtburgerre van szüksége a vezetőknek ahhoz, hogy valóban kijózanodjanak, és elkezdjenek a békén dolgozni? A kérdés költői.