Honnan vásárolja az Egyesült Államok az uránt? − teszi fel a kérdést az Oeconomus elemzése. A gazdaságkutató megállapítja, hogy az amerikai energiamixben (energia forrásainak az összege) az atomenergia stabilan 20% körüli szintet képvisel. Az urán az atomerőművek által leggyakrabban használt üzemanyag. Az amerikai atomerőművek esetében a saját termékek felhasználása 1981-ben tetőzött.
1992 óta az amerikai atomerőművek az urán nagy részét importálják. 2022-ben USA-ban a legnagyobb beszállítók: Kanada (27%), Kazahsztán (25%), Oroszország (12%), Üzbegisztán (11%), Ausztrália (9%), valamint további hat ország (16%) voltak, az Egyesült Államok Energia Információs Hivatalának adatai alapján.
Ilyen módon az USA 92 atomreaktorának közel negyedét Oroszország látja el üzemanyaggal, ami mellett több tucat más erőműnek is ők a beszállítói Európában és Ázsiában. Ahogyan arról a Bloomberg is beszámolt, a nyugati kormányok elkerülték a Roszatom szankcionálását, mert ezzel nagyobb kárt okozhatnak saját nukleáris iparuknak és gazdaságuknak, mint az orosz félnek.
Oroszország nem csupán alapanyaggal rendelkezik, annak feldolgozásában is kulcsszereplő. Az orosz vállalat, a Roszatom az egyike azon kevés vállalatnak a világon, amelyek elsajátítja a teljes nukleáris üzemanyagciklust, azaz a dúsítást, az üzemanyag-előállítást és az újrafeldolgozást, ez az ami máig lényegében megkerülhetetlen szereplővé teszi az atomenergia piacán.
2023-ban jelentősen átalakult az amerikai import szerkezete
2023 első felében az Egyesült Államok 416 tonna uránt vásárolt Oroszországtól, ami 2,2-szer nagyobb, mint az előző év azonos időszakában, és a legnagyobb mennyiség 2005 óta.
Ráadásul az orosz import urán ára 2023-ban 696,5 millió dollárra emelkedett, ami a legmagasabb rögzített érték 2002 óta, vagyis amióta részletes adatok rendelkezésre állnak. Ez a figyelemre méltó növekedés az ellátási költségek 2,5-szeresére emelkedésére vezethető vissza az előző évhez képest. Emellett Oroszország részesedése az amerikai uránimportból kiugró mértékben, 13 százalékponttal nőtt.
E jelenség része lehet annak a folyamatnak, amely során az Egyesült Államok törekszik olyan stratégiai készleteket felhalmozni, ami például a kőolaj esetében jellemző.
Mi állhat a megnövekedett igények hátterében?
2023 májusában az Egyesült Államokba irányuló orosz uránimportot tiltó törvényjavaslat új lendületet kapott azzal, hogy elfogadta az Egyesült Államok Képviselőházának energiaügyi bizottsága. Ugyanakkor a javaslat elfogadása még számos további lépésből áll. Mielőtt törvényerőre emelkedne, a törvénynek át kell mennie a kongresszus mindkét kamaráján, és Joe Biden elnöknek alá kell írnia.
Ugyanakkor a törvényjavaslat olyan mentességeket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az alacsony dúsítású urán behozatalát Oroszországból, ha az amerikai energiaügyi miniszter megállapítja, hogy nincs alternatív forrás egy atomreaktor vagy egy amerikai atomenergia-vállalat üzemeltetésére, vagy ha a szállítmányok nemzeti érdeket szolgálnak.
Az Egyesült Államok honnan pótolhatja az orosz uránt?
Mielőtt az Egyesült Államok betiltja az orosz uránimportot, azt más forrásból szükséges pótolni. Az új-mexikói Urenco üzem az Egyesült Államok dúsított urán iránti igényének körülbelül egyharmadát biztosítja, és folyamatban van a termelés 15 százalékkal történő növelése. Ez egy transzatlanti projekt központi eleme, amelynek célja, hogy a teljes nyugati világot ellássa az atomenergia működtetéséhez szükséges alapanyaggal. A projekt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel is összhangban van.
Jelenleg a teljes beszállítói lánc átalakítása felülvizsgálat alatt áll az USA-ban és Európában. Ezzel együtt is még legalább öt évbe telhet, amíg a Nyugat leválasztja magát a Roszatomról az Egyesült Államok korábbi energiaügyi miniszterhelyettese, a Centrus Energy Corp (amerikai vállalat, amely nukleáris fűtőanyagot szállít atomerőművekhez) jelenlegi vezérigazgatója szerint.
Kanada is fontos szereplő lehet a jövőben a nyugati világ atomreaktorainak ellátásában, és ebben a tekintetben az Egyesült Államok nagyban számít a szomszédos országra. (Kanada rendelkezik a világ harmadik legnagyobb uránkészletével, és a negyedik legnagyobb érctermelő.) Ugyanakkor az amerikai és európai uránimport és az orosz energiaforrás helyettesítését nehezíti az a tényező is, hogy a nigeri puccs éppen egy olyan országot érintett, amely a világ urániumkészletének 5 százalékát adja.
Oroszország azonban nemcsak a korábbi partnereket látja el, hanem jövőbeli ügyélkörét is biztosítja azáltal, hogy újabb atomerőműveket épít többek között Kínában, Indiában, Egyiptomban, Törökországban és Bangladesben, amelyek évtizedek óta a Roszatom üzemanyag-szállítási szerződéseinek hatálya alá tartoznak.
Az Európai Unió és az orosz urán
Európa nyers uránimportjának közel 20 százaléka Oroszországból származik, miközben dúsított uránjának mintegy 30 százalékát Oroszországból szerzi be. Ugyanakkor az öreg kontinens nagyobb beépített termelési kapacitással rendelkezik, mint az Egyesült Államok, és képesnek kell lennie a gyors alkalmazkodásra.
Míg az Oroszországból származó uránt viszonylag könnyen ki lehetne váltani máshonnan származó importtal, addig az orosz fűtőanyag-dúsító kapacitás alternatíváinak megtalálása évekbe telhet. Emellett az atomenergia ellátási láncainak átalakítása óriási tőkeigénnyel jár, ami mellett számos technológiai, szabályozói és biztonsági kérdés is megoldandó.
A Roszatom egyike azon kevés vállalatoknak a világon, amelyek elsajátították a teljes nukleáris üzemanyagciklust, azaz a dúsítást, az üzemanyag-előállítást és az újrafeldolgozást. A közép- és kelet-európai országok – a történelmi előzmények, az infrastruktúra és a földrajzi helyzetük miatt – különösen függenek az orosz üzemanyagtól.
Összesen 18 orosz tervezésű atomreaktor van – Szlovákiában, Bulgáriában, Magyarországon, Csehországban és Finnországban –, amelyek jelenleg kizárólag orosz üzemanyaggal működnek és orosz technológiákra támaszkodnak. Emellett Oroszország a nyugat-európai ellátásnak is fontos szereplője, így például a Roszatom régóta együttműködik a francia EDF közműszolgáltatóval is.
Az orosz nukleáris ágazat alternatíváinak hiánya akadályozta meg azt, hogy az európai uniós szankciós csomagok sorába bekerüljön az atomenergiára vonatkozó tiltás. Mindazonáltal a Roszatom amerikai riválisa, a Westinghouse, amely már szállít nukleáris üzemanyagot az orosz tervezésű ukrajnai reaktorokhoz, érdeklődését fejezte ki alternatív üzemanyag szállítása iránt.
Az orosz urán kiváltása összességében nagy nehézségekbe ütközhet, mivel egyszerűen nincs elég kapacitás a világ más részein ahhoz, hogy ezeket a kapcsolatokat gyorsan elvágják.
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések