Ukrajna államadóssága a háború 2022-es eszkalációjának előestéjén a bruttó hazai termék nem egészen ötven százalékára rúgott, tavaly viszont már meghaladta a nyolcvanat. A legtöbb elemző borúlátó, az idei értéket 95-100 százalék közé várják, s az elhúzódó harcok tovább ronthatnak a helyzeten. Kijev már így is csillagászati összegeket költ adósságszolgáltatásra – jóllehet, a hitelei egy részének törlesztését átmenetileg felfüggesztették, előbb-utóbb rendeznie kell a számlát, aminek súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek.
Kijev külföldi adóssága januárban meghaladta a 132 milliárd dollárt, miközben Ukrajna bruttó hazai terméke nagyjából a harmadával csökkent – önmagukban ezek is riasztó adatok, de tegyük hozzá: az idei évre tervezett költségvetési hiány annak ellenére is horribilis (42-43 milliárd dollár), hogy a háborúban álló országnak tavaly sikerült elérnie a nemzetközi befektetőknél mintegy 20 milliárd dollárnyi adósság törlesztésének átütemezését, s ezzel 2023-ra körülbelül 6,5 milliárd dollárt spórolt. A háború 2022-es eszkalációjának előestéjén az államadósság a bruttó hazai termék nem egészen ötven százalékára rúgott, tavaly viszont már meghaladta a nyolcvanat. A legtöbb elemző borúlátó, az idei értéket 95-100 százalék közé várják, és ki tudja hol lesz majd jövőre?!
Számos, különösen amerikai és baloldali szakértő szerint Ukrajnának adósságleírásra van szüksége, máskülönben össze fog roppanni. Jelenleg a költségvetés 12 százaléka megy el törlesztésre, vagyis hozzávetőlegesen 6,2 milliárd dollár, amiből 2,7-et a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jegyez. Ez az összeg – csak hogy érzékeltessük a nagyságát – 16,5 millió ember nyugdíjával egyenértékű. Az adósságszolgáltatás évtizedekre megköti a mindenkori kijevi kormány kezeit, s lehetetlenné teszi a gyors kilábalást a háborús krízisből.
Többek között a Politico és openDemocracy oldalán megjelent elemzések szerint Ukrajnát nem csak az orosz tankok, hanem a nyugati bankok is fenyegetik, de így tesz az unió is, melynek 18 milliárd eurós hitele kétesértékű segítséget jelent az ország számára. Az EU-val szemben ugyanis az USA vissza nem térítendő támogatásként adott tavaly több mint 13 milliárd dollárt Volodimir Zelenszkij kormányának, s idén további 14,5 milliárd dollárt folyósít – a katonai támogatásra fordított több tízmilliárd dolláron felül. Itt fontos megjegyezni, Brüsszel nem zárkózik el attól, hogy a tagállamok külön-külön úgy támogassák Kijevet, ahogy nekik tetszik, de közösségi szinten tartja magát ahhoz a már Görögországgal szemben is kifejtett elvhez, miszerint nincs ingyen ebéd.
Ugyanez igaz a 2014 óta egyre nagyobb befolyást szerző IMF-re és a Világbankra, melyek deregulációt, munkaerő-liberalizációt, privatizációt és a szociális kiadások csökkentését követelik az ukrán vezetéstől. A Zelenszkij-kabinet pedig úgy táncol, ahogy fütyülnek neki. A közelmúltban például elfogadtak egy olyan törvénycsomagot, amely korlátozza a szakszervezeti képviseletet és lehetővé teszi az ukrán munkavállalók kivonását a nemzeti munkajogi védelem alól. Ezt egyébként már 2021-ben kezdeményezte az elnök, de csak a háborús felhatalmazást kihasználva tudta keresztül tolni a nemzetgyűlésen.
A hitelezők igényeinek megfelelően a kormány azt is tervezi, hogy összevonja a társadalombiztosítási alapot az állami nyugdíjalappal. Az intézkedés bevezetésével (miközben a becslések szerint az ukránok 40 százaléka vesztette el átmenetileg vagy tartósan a munkahelyét 2022. február 24. óta) és a bürokráciacsökkentés jegyében számos munkahely fog megszűnni, de csökken a szociális juttatások mértéke is.
Egyfelől érthető, hogy Kijev megszorításokra készül – illetve megszorításokat várnak el tőle –, mert már így is óriási vagyonokat emészt fel az idősek, betegek, munkanélküliek támogatása, és a helyzet csak romlani fog: a hivatalos becslések szerint a következő években az ukránok 60-80 százaléka csúszhat be a szegénységi küszöb alá. De éppen ezért riasztó is.
Visszatérve az adósságcsapdára: Ukrajna adósságának nagy része amerikai dollárban (60 százalék) vagy euróban (24 százalék) van denominálva, így az infláció folyamatosan egyre nehezebbé teszi a törlesztést. Másfelől, a mintegy 25 milliárd dolláros kötvénykötelezettségen kívül Ukrajnának 3,2 milliárd dollár GDP-alapú kötelezettsége van. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna akkor is rosszul jár, ha jól jár, hiszen, ha egyszer véget ér a háború és elkezdődik az újjáépítés, a nemzeti össztermékkel együtt nőnek majd a terhei is. Mindez pedig további leépítésekre, privatizációra kényszeríti majd az államot, s ezt alig győzik kivárni Kijev „jó barátai”, akik már rajthoz is álltak, hogy az első adandó alkalommal felvásárolhassák, amit a háború megkímélt.
– Ukrajna nyugati „támogatása” döntő részben hitelek folyósítását jelenti, még ha ezt szépen be is csomagolják – jegyezte meg a fentiekkel egyet értve Horváth József. A biztonságpolitikai szakértő egy korábbi podcastunkban arról beszélt: ezek nélkül azonban Kijev nem tudná fizetni a hadsereget, az államigazgatást, a nyugdíjakat, nem tudná fenntartani az ország működőképességét, melynek mindeközben „padlót fogott” a gazdasága. – Az a soktízmilliárd dollárnyi és eurónyi támogatás, hitel, ami most lehetővé teszi a csőd elkerülését, rendkívül meg fogja nehezíteni az ukránok életét a következő évtizedekben – mondta, hozzátéve: ha a tartozás egy részét esetleg el is engedik a hitelezők, az egészet biztosan nem fogják. Így Kijevnek két lehetősége marad. Vagy kiárusítja a családi ezüstöt, tehát a földeket, a közműveket, kikötőket, a vasúthálózatot, vagy akár két emberöltőn át cipeli és nyögi ezt a terhet, ami miatt még kevésbé akarnak majd visszatérni azok, akik elmentek, és maradi, akik még ott vannak.
0 Megjegyzések