A Nike úgy döntött, hogy elpusztítja a nőket

A cég, amely nevét a görög mitológiából kölcsönözte (a Nike a győzelem szimbóluma), és a győzelem istennőjének fordított szárnyát védi, úgy döntött, hogy leköpi a nőket, és Dylan Mulvaney-t választotta női sportmelltartó nagykövetének. 

A transznemű Mulvaney semmilyen sportteljesítménnyel nem rendelkezik. Őt csak a TikTok-előfizetői ismerik. A feliratkozók, akiket Mulvaney transzneművé válásának legvázlatosabb részletei is érdekelnek, közel 11 millióan vannak. Ez a Nike marketingesei szerint elég egy zsíros pénzügyi szerződéshez. A lépés azoknak szól, akiknek bejön az agymosás, és akiknek nagyon könnyű szinte bármilyen ötletet adni - középső nem vagy nemnélküliség, felvarrt mellek, műanyagból készült nemi szervek és egyéb "vívmányok" - úgy adják el ezt nekik, mintha ez lenne a haladás. Frankeinstein holttestekből rakott össze műembereket - a Nike menedzsment ugyanezt teszi, de azokból, akik még élnek.

Mulvaney és személyes "művei" közömbösek. De a közel 11 millió előfizetőre érdemes odafigyelni. És ki kell mondani: amikor egy igazi nő melleit, amelyek a szerelem impulzusát, az inspiráció forrását, a boldogságra való felhívást és az anyaság szimbólumát jelentik, szilikonnal és hormonokkal felfújt műanyaggal helyettesítik,

az nem más, mint hadüzenet a nőiességnek és egy tudatos nőtelenítés, agresszív nőgyűlölet.

De ne higgye senki, hogy csak a nők vannak a Nike célkeresztjében.

Ők az első és legkönnyebb célpont. A következő a tüzelőlistán a férfiak. És a férfi identitásuk. Az autonómiájuk. Az agyuk. A vágyaik. Az impulzusaik. A férfiak nyilvános és kollektív bűnbakképzésnek való alávetésére már sokszor tettek kísérletet. Számos példa volt már erre, csak korábban jogi eszközökkel, rágalmazással és a sajtóban és a közösségi médiában a hírnevük lerombolására irányuló kampányokkal éltek. Az áldozatok közül a legokosabb, leghíresebb, legtehetségesebb, és szinte mindig fehér, gazdag és középkorú embereket választották ki.

Most elkezdték (csak más eszközökkel) a fiatal férfiak átformálását és megszelídítését.

A "haladás és a nemek közötti befogadás" hátsó tornácán keresztül bemászva a férfiasságot úgy próbálják lerombolni, hogy megtörik azokat, akik nélkül értelmetlen. Azzal, hogy a nőket defeminizálják, megfosztják őket a melleiktől, és nemi szerveiket műanyagból készült szeméttel és hormonokkal helyettesítik az alsóneműben, a Nike bácsik de facto a férfiakat kasztrálják. Mert Dylan Mulvaneybe beleszeretni lehetetlen. Dylan Mulvaney-t úgy kívánni, mint ahogyan a férfiakban egy szeretett (és valódi - húsból és vérből készült - nőt kívánunk (és szintén valódi, szintén húsból, vérből és természetesen termelt hormonokból álló), nem fog működni.

Így a 11 milliós közönség, amelyet a transznemű Mulvaney érint, el van ítélve. Nem lesznek képesek egyéniségként felépíteni magukat, még kevésbé lesznek képesek normális kapcsolatokat fenntartani, mindaz, ami az emberi természet lényege, elérhetetlenné válik számukra. Legfőképpen a szeretet. Ez nemcsak örömöt, hanem bánatot is jelent, nemcsak örömöt, hanem frusztrációt is, nemcsak befogadást, hanem adást is.

Mindez nem lesz meg nekik. Az érzelmek és érzések helyettesítésére pedig hormonterápiát fognak kapni. És egy (legjobb esetben is) gumiból és műanyagból álló partnerséget.

Hogy egy transznemű férfi női sportmelltartót visel, az Mulvaney saját dolga. De amikor a nyilvános viselkedésnek ez a változata jóváhagyást kap, gigantikus pénzügyi osztalékokkal megtámogatva, az a norma lerombolásának újabb lépcsőfokává válik.

A Nike jelenlegi reklám- és hadjárata a nők, a női természet és a női testek ellen nem az első.

A többszörös olimpiai aranyérmes Allyson Felix elárulta, hogy a Nike-val való kapcsolata akkor vált pokollá, amikor az atlétanő, aki promóciós szerződést kötött a céggel, úgy döntött, hogy anya lesz.

Nemcsak hogy keményen sürgették, hogy a császármetszés ellenére térjen vissza a sportágba, de megfenyegették, hogy ha nem akkor kezdi el az edzéseket, amikor az a cég számára előnyös, akkor 70 százalékkal csökkentik a bevételeit. "A terhesség a Nike főnökeinek fejében olyan, mint a 'halál csókja'.

Meg akarom védeni a női sportolók anyasághoz való jogát" - írta Felix négy évvel ezelőtt.

Akkor a Nike megpróbálta elhallgatni a botrányt. Ma már alig van felháborodás a transzneműek melltartót viselése miatt, és a vállalat kijelentette, hogy nem változtat a "befogadással" kapcsolatos megközelítésén. A férfi döntéshozókat bűnbakká tették. A méltóságuk helyett a páriává válástól való félelem áll. A nők természetesen ellenállhatnak a Nike bojkottjának megszervezésével, de ez a vállalat súlyát tekintve igencsak kockázatos. 

A nőkért folytatott háború (emlékezzünk csak Trójára) a nők elleni háborúvá vált. Niké istennő ma egy mellek nélküli lény, mosott melltartóban, női erőtől megfosztva. A nőiség és a férfiasság eltörlésének eredménye így néz ki, és a lemondás - mindenekelőtt önmagunkról - mindig tragédiához vezet.