A szakrétői vélemények ellentmondásait kell feloldani másodfokon. 

A Debreceni Ítélőtáblán kezdődött csütörtökön másodfokon a pere annak a román orvosnak, aki 2016 augusztusában Nyíregyházán fegyverrel lelőtte a nőt, akivel korábban viszonyt folytatott és a nő férjét. Az asszony meghalt, a férj maradandó fogyatékossággal, súlyos egészségromlással gyógyult meg. 

Az első fokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék 2022 márciusában dr. S.D. vádlottat életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte előre kitervelten, több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt. Ugyanakkor a bíróság végleges hatállyal kiutasította Magyarország területéről a román állampolgárságú elkövetőt és rendelkezett arról is, hogy a szabadságvesztés büntetésből legkorábban 25 év eltelte után bocsátható feltételes szabadságra.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, cselekményének aljas indokból elkövetettkénti minősítése, valamint feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja 35 évben meghatározása érdekében fellebbezett. A vádlott és védője hatályon kívül helyezésért és enyhítésért fellebbezett.

A másodfokú eljárás arra irányul, az ügyben keletkezett elmeorvosi, pszichológusi vélemények közötti ellentmondást tisztázza. Ennek érdekében a csütörtöki tárgyaláson 5 szakértő jelent meg e területről, illetve egy további szakértő betegség miatt nem tudott ott lenni.

Dr. Gömöri Olivér tanácsvezető bíró ismertetése szerint abban valamennyi szakember egyetértett, hogy a 60 éves vádlott személyisége diszharmonikus, agresszióra időnként hajlamos, énközpontú, indulatkitörések jellemzik, kudarctűrő képessége alacsony. 

Nem tudta elfogadni, hogy későbbi áldozata véget vetett a viszonyuknak, a nő visszaszerzése „monomániájává” vált.

A bíróság által kirendelt szakértők szerint habár a vádlott a bűncselekmény idején mentálisan beszűkült tudatállapotban volt, ez nem jelent tudatzavart, kóros elmeállapotot. A tett előtt gépkocsit vezetett, ami egy komplex tevékenység, utána elrejtőzött, ami nagyon is tudatos magatartás.

A védők által felkért magánszakértők úgy vélik, az elkövetés idején a férfi súlyosan beszűkült tudatállapotban volt, enyhe-középfokban korlátozottan tudta csak felmérni cselekménye következményeit. Szerintük az, hogy „hadonászva” lőtt, ezt támasztja alá. Korábban öngyilkosságot tervezett, ezért szerzett be fegyvert, végrendeletet is készített, azért halogatta ennek elkövetését, mert folyamatosan bizakodott a kapcsolat megújításában. A szakvéleményükben javasolták, hogy az esetleges kóros elmeállapot kiszűrésére végezzenek a férfin MR-vizsgálatot.

A bíróság által kirendelt szakértők a fenti véleményt ellentmondásosnak tartják, melyben szakszerűtlen elemek is vannak. Szerintük az MR-vizsgálat indokolatlan, a szakvélemények közti eltérést szemléletbeli különbségek magyarázzák; az ő véleményük a „tankönyveknek” megfelelően, csak szakmai alapelveket figyelembe véve íródott, állításaik alátámaszthatóak.

S. D. (akinek segítségére szükség esetére jelen volt egy tolmács, de a férfi jól, akcentus nélkül beszél magyarul) a bírónak azt mondta: egyfajta „blokkolás” alatt állt, csak beszélni akart a nővel, a pisztolyt azért vitte, hogy megmutassa, azzal akarja megölni magát. 

Ekkor nyílt az ajtó, belépett az férj, s ő nem gondolkodott, lőtt.

A magánszakértők „rövidzárlattal” magyarázták a férfi tettét, amire a bírósági szakértők annyit mondtak, hogy ezt az indokot először hallják. Rögtön cáfolták is: ilyen esetben valamilyen indulat csúcsán elkövet valaki valamit, de azonnal látja, mit tett, ő maga szalad segítségért, később súlyos bűntudata lesz. Megjegyezték: a „rövidzárlat” pillanatnyi állapot, valóban létezik, s habár kizárja arra a pillanatra a beszámíthatóságot, az angolszász jogrendben már nem fogadják el korlátozó tényezőként.

A másik oldal szakértői szerint a „rövidzárlat” egy általánosabb definíció, utána hosszabb ideig is tarthat a felismerés és visszarendeződés.

A bíró kérdésére az előbbi szakértők elmondták, a vádlott vallomását nem fogadták el kész ténynek, csak azt állapították meg, amit igazolni is tudnak, így például nem tisztázott számukra, hogy S.D. „hadonászott” vagy célzottan lőtt. 

E ponton kiderült, hogy a másik oldal szakértői főként a vádlott által elmondottakra tudtak támaszkodni, nem állt rendelkezésükre minden szükséges iratanyag. Köztük az sem, mely a vádlott Romániában tett vallomását tartalmazta, és amiben a sértettek védelmét ellátó ügyvéd szerint az szerepel, hogy S.D. ölési szándékkal vette a fegyvert, s amire S.D. a bírónak azt mondta, „semmi köze” ahhoz a vallomáshoz, csak aláíratták vele.

Az ügyész indítványozta, hogy a szakértők minden iratot kapjanak meg, és ez alapján adjanak magyarázatot a véleménykülönbségre. A bíróság később dönt erről.