Korábban baloldali politikusok és sajtójuk kitartóan mondogatták, hogy a gyermekvédelmi törvénynek nincs köze a brüsszeli zsaroláshoz. Mostanra kiderült, hogy alapvető összefüggés van a kettő között. 

Noha Európa vezető politikusai korábban következetesen tagadták, most mégis úgy tűnik, hogy a gyermekvédelmi törvény igenis nagy súllyal bír a hazánknak járó befagyasztott uniós források körüli vitában – állította szerda reggel Deák Dániel. 

A XXI. Század Intézet vezető elemzője közösségi oldalán közzétett bejegyzésében arra hivatkozott, bár korábban (még néhány napja is) kétségbe vonták ezt az állítást a baloldalon, most ellenzéki és mérsékelt sajtóorgánumok is elismerni látszanak a tényt. 

Deák a Szabad Európa és a Portfolio cikkeire hivatkozott. Előbbiben az olvasható: Ursula von der Leyen nem utazik szerdán Budapestre, hogy Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen jelentse be a helyreállítási terv elfogadását. A lap azt írja, „2021 júliusában már a budapesti járatra való foglalása is megvolt, az utat azonban lemondták”. És most következik a lényeg, a lemondás indoklása, arra ugyanis

azt követően került sor, hogy a magyar parlament elfogadta a Brüsszel szerint a szexuális kisebbségeket súlyosan diszkrimináló, egyébként a gyermekek védelmében alkotott törvényt. 

A Portfolio cikkében az szerepel, „a magyar gyermekvédelmi törvénnyel is kezdenie kell valamit a kormánynak, mielőtt kiszabadulnak a felzárkóztatási forrásaink, hiszen a Bizottság már kötelezettségszegési eljárást is kezdeményezett amiatt Magyarország ellen, és megegyezés nélkül valószínűleg az Európai Bíróságra viszi az ügyet”

Mindez azért jelent komoly fordulatot – vagy ahogy Deák fogalmaz: a baloldali hazugságok lelepleződését –, mert baloldali-liberális politikusok és sajtójuk eddig kitartóan tagadták, hogy a gyermekvédelmi törvénynek bármi köze lehetne a brüsszeli pénzügyi zsaroláshoz. 

Éppen a Szabad Európán jelent meg még július 11-én is olyan cikk, amelynek már címe is azt állította, hogy „A gyermekvédelmi törvénynek soha nem volt köze az uniós forrásokhoz”, a cikkben pedig ugyanekkora hevülettel írták a vonatkozó kormányzati megszólalásokkal kapcsolatban, hogy az „egyáltalán nem igaz”.

Eltelt négy hónap, a Szabad Európa pedig elismerte, hogy mégiscsak van erős összefüggés. 

De ha már említettük Ursula von der Leyent, ne menjünk el szó nélkül az ő vonatkozó nyilatkozata mellett sem: az Európai Bizottság elnöke Ujhelyi István szocialista EP-képviselő kérdésére válaszolva írta azt még tavaly októberben, hogy „Az úgynevezett »gyermekvédelmi törvénnyel« kapcsolatos jogi vita és a magyar helyreállítási terv értékelése két különböző és párhuzamosan alakuló eljárás. A Bizottság biztosítja Önt, hogy a magyar törvény nem befolyásolja a magyar tervet érintő intézkedéseinket.” Bár a bizottság elnöke erről biztosította a baloldali képviselőt, fentebb láthattuk, most éppen szóvivője mutatott rá hazugságára, amikor arról beszélt, miért is mondták le von der Leyen már megszervezett budapesti útját. 

Korábban Paulo Gentilioni, az Európai Bizottság gazdaságpolitikai biztosa is kitartóan tagadta az összefüggéseket, később azonban elárulta: arra hivatkozva nem folyósítják a Magyarországnak járó helyreállítási alap forrásait, hogy a bizottságnak kifogásai vannak a magyar oktatási szabályozás diszkriminációmentességével. Akkor ezt Deutsch Tamás, a Fidesz EP-delegációjának vezetője minősítette

„hihetetlenül durva lelepleződésnek” – mostanra kiderült, hogy valóban az volt. 

Természetesen erős sajtóhadjárat is zajlott azzal kapcsolatban, hogy a baloldali és liberális lapok elhitessék: nincs köze egymáshoz a gyermekvédelmi törvénynek és az uniós források befagyasztásának. A fentebb említett Szabad Európa mellett ezt a képet festette például a HVG is: a lap április elején közölt összeállításában például azzal próbálta elhessegetni a problémát, hogy arról cikkezett, az uniós nyomásgyakorlás évekkel a törvény megszületése előtt kezdődött. Csakhogy a nyomásgyakorlás gyakorlatilag 2010 óta folyamatos, ráadásul nem egyenlő konkrét döntésekkel. A lap persze más alkalmakkor is arról írt, hogy „valójában nem is ezt (ti. a gyermekvédelmi törvényt – a szerk.) kifogásolja az Európai Bizottság ebben az eljárásban”

Az Azonnalin idén májusban Kósa András örült annak, hogy a nemátalakítás ügyének előmozdítását nem várja el hazánktól Brüsszel az uniós forrásokért cserébe. A cinikus felvetéssel kezdődő cikkben a szerző a bizottság hatpontos dokumentumára hivatkozva állította, hogy nem lehet fenntartásuk a magyar gyermekvédelmi törvénnyel, legalábbis annak nincs hatása a pénzek kérdésére... 

A baloldali-liberális lapok az elmúlt bő egy év során előszeretettel hivatkoztak Navracsics Tiborra, aki több alkalommal beszélt arról, hogy – e területért felelős miniszterként – folytatott tárgyalásain brüsszeli partnerei soha nem említették nyíltan a gyermekvédelmi törvény ügyét. A miniszter azonban a valóságban ennél árnyaltabb képet festett; a Mandinernek adott interjújában júliusban például rámutatott: „Ahogyan korábban már nyilatkoztam, a tárgyalásokon nekem nem hozták szóba a törvényt. Azonban, ha nem hivatalosan is, de informálisan volt hatása a kötelezettségszegési eljárás megindításának.”