„Meggyőződésünk, hogy Oroszország győzelme esetén Kelet-Közép-Európa egyetlen országa sem lenne biztonságban.” Jakub Kumoch lengyel államtitkár írása.
Ukrajna ma a szabad világ arca – mondta Andrzej Duda elnök néhány nappal ezelőtt Kijevben. Az orosz megszállókkal, azaz a kiszámítható agresszorral és egy erkölcsi gerinc nélküli állammal hősiesen szembeszálló Ukrajna. Európának, a világnak és a nemzetközi közösségnek
nap mint nap követelnie kell, hogy Oroszország hagyjon fel az agresszióval,
vonja ki csapatait Ukrajna területéről, és hagyjon fel a törvénysértésekkel. Nem lehet szó semmiféle tárgyalásokról, sem arról, hogy Ukrajna feje fölött döntsenek, ahogy azt Henry Kissinger sugallta az elmúlt napokban
Az Ukrajnának nyújtott aktív segítség nélkül még nagyobb fenyegetéssel kellene szembenéznünk, mert Oroszország nem áll meg, ahogyan azt korábban sem tette soha. Hónapok óta figyelmeztettünk a Putyinnal való pragmatikus szövetség veszélyeire. Láttuk az Északi Áramlat 2 építésében rejlő kockázatokat, 2018-ban figyelmeztettünk a Szergej Szkripal elleni mérgezéses merénylet után, ahogy a berlini Tiergarten parkban 2019-ben elkövetett merénylet vagy az elmúlt hónapok energetikai zsarolási kísérletei után is. Mindenkinek joga van megválasztani a szövetségeseit, azonban az Oroszország által kínált korrupt, antidemokratikus, a szomszédokra fenyegetéssel és erőszakkal rákényszerített szoros kapcsolatokat jelentő út nem lehet vonzó a szabad, demokratikus világ számára. A Moszkvától való függés árán megszerzett olcsóbb gáz vagy olaj Kijev vagy Varsó számára nem volt és nem is lesz opció. Az összes többi európai főváros esetében sem kellene, hogy az legyen.
Meggyőződésünk, hogy Oroszország győzelme esetén Kelet-Közép-Európa egyetlen országa sem lenne biztonságban.
Nincsenek országok, melyek iránt Oroszország kevésbé érdeklődne, vagy melyeket a saját szemszögéből periférikusnak tartana. Úgy vélem, tudat alatt ezt a magyarok milliói is tudják, mivel az 1848-ban és 1956-ban bekövetkezett két nagy nemzeti tragédia mögött is Oroszország állt. Tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a háborúban Ukrajna veresége azt jelentené, hogy egyszer mi is ugyanabba a helyzetbe kerülhetünk, amiben most az ukránok vannak. Ezért állunk ki Ukrajna mellett, amely nemcsak a saját szabadságát és függetlenségét védi.
Ma Ukrajna válaszol Petőfi Sándor „Nemzeti dalának” felhívására: „Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”. A történelem ismét egy hasonló választás elé állított bennünket, de örülök, hogy erre az ukránoknak, lengyeleknek és a magyaroknak csak egy egyértelmű válasza lehet.
Lengyelországnak, mint Közép- és Kelet-Európa szinte minden nemzetének történetében nehezen alakultak kapcsolatai a szomszédaival, azonban a második világháború hekatombái megtanítottak minket arra, hogy nincs más út, mint a jószomszédi partnerség, melyet a történelem tiszteletben tartásával, de mindenekelőtt a jövőbe tekintéssel és a jövő nemzedékeinek figyelembe vételével kell ápolni. Hasonlóan gondolkodnak szomszédaink is, meg tudtunk békélni Németországgal, egyre szorosabb kapcsolatokat ápolunk Csehországgal, Szlovákiával és Litvániával, és ebből származik az Ukrajnával való példátlan közeledés is.
Sajnos a mentálisan a Szovjetunió korszakában ragadt Oroszország ezt nem érti,
és erőszakkal próbálja érvényre juttatni uralmát Kelet-Közép-Európa felett.
Megértjük a nemzeti érdekek által vezérelt politikát szükségét, mivel magunk is hasonló stratégiát valósítunk meg. Mindez összeegyeztethető a nemzetként és országként vallott értékeinkkel. Mi több, úgy gondoljuk, hogy értékek nélkül a politika csupán cinikus játék. Most váratlanul a megpróbáltatások ideje jött el, a történelem próbára tesz ma bennünket, ahol minden országnak valamelyik oldalra kell állnia – a jó vagy a rossz oldalára. És itt nem az ukrajnai háború értékelésében lévő különböző hangsúlyokról van szó, ahogy azt Németh Zsolt írta néhány nappal ezelőtt a lengyel sajtóban. Az Oroszország által Ukrajna ellen vívott kegyetlen háború kizárja, hogy árnyalatokról beszéljünk, Lengyelországnak nincsenek kétségei – az áldozatok oldalán állunk az agresszorokkal szemben.
Lengyelország, Ukrajna és a balti államok évek óta hangsúlyozzák, hogy
az Oroszországgal folytatott kapcsolatokban a gazdaság nem lehet független a politikától,
ahogyan azt sokan állítják, hanem éppen ellenkezőleg: annak nagyon kifinomult eszköze. Amikor az Északi Áramlat és az Északi Áramlat 2 megépítése ellen figyelmeztettünk és tiltakoztunk, országainkat ruszofóbnak bélyegezték.
Ma már egyre bátrabban adnak nekünk igazat, hogy mindezt nem az Oroszországgal szembeni előítélet mondatta velünk, hanem politikai módszereinek sokéves ismerete. Nem az igazunkról van szó, hanem a közös európai és transzatlanti biztonságról, beleértve az energiabiztonságot, ami továbbra is megvalósítható. Mindez hosszútávú gondolkodást, együttműködést, szolidaritást, időnkét áldozatokat igényel, ám lehetséges. Az LNG, az interkonnektorok segítségével összekötött nemzeti vezetékhálózatok, valamint a megújuló energiaforrások – mindezek lehetővé teszik az oroszok gázzal vagy olajjal való zsarolása veszélyének elhárítását. Lengyelország tudja, miről beszél, mivel Bulgáriához és Finnországhoz hasonlóan pontosan ilyen intézkedések áldozatává vált, amikor néhány héttel ezelőtt Moszkva úgy döntött, hogy leállítja az országainkba tartó gázszállításokat.
Oroszország agresszív doktrínájának ismeretében tudjuk, hogy
az agresszor követeléseinek engedményeket tevő politika nem működik.
A követelések előtti meghajlás vagy az Oroszországnak való megfelelés kísérlete kontraproduktívnak bizonyult, mivel Oroszország az ilyen magatartást a gyengeség jelének tekinti, egy agresszív rezsim számára a gyengeség pedig meghívást jelent a támadásra. Csak a megszálló háborúval szembeni európai, transzatlanti és globális egység állíthatja meg Putyin Oroszországát.
Ezért tölt be olyan fontos szerepet a harcoló Ukrajnának nyújtott aktív segítség. Lengyelország minden lehetséges szinten megadja ezt a segítséget. A háború kitörése óta több mint 3,5 millió ukrajnai menekült érkezett hazánkba, akiknek túlnyomó többsége Lengyelországban maradt. Számukra a lengyel állam olyan jogokat és juttatásokat biztosított (beleértve az orvosi ellátást, az oktatást és a szülők támogatását), amelyek lehetővé teszik, hogy a háború elől Lengyelországba menekült ukránok méltó életet élhessenek és dolgozhassanak, míg az orosz megszállás alól felszabadult hazájukba való visszatérésre várakoznak. A lengyelek megnyitották otthonaikat és szíveiket, ezért a világon teljesen egyedülálló módon sikerült elkerülni menekülttáborok létrehozását és méltó lakhatást biztosítani számukra. Lengyelország lett az Ukrajnának nyújtott segítség logisztikai központja – hatalmas mennyiségben áramlanak át országunkon a különböző termékek, amelyekre a keleti határon túl van szükség. Ezen kívül Lengyelország az orosz támadások megállításához szükséges katonai felszerelés biztosításában is támogatja Ukrajnát.
A polgári lakosság ellen elkövetett orosz háborús bűnök, amelyeknek többek között Bucsa és Mariupol esetében láthattuk bizonyítékait, szintén szükségessé teszik, hogy állást foglaljunk és valamelyik oldal mellett döntsünk.
Nem lehet kívül maradni ebben a konfliktusban.
A történelem arra tanít bennünket, különösen Európában, hogy akkor is szembe kell szállni a gonosszal, ha az rövid távú előnyöket kínál. A végső számvetésben a jó melletti döntés – az út során tapasztalt nehézségek vagy akár szenvedések ellenére is – mindig jólétet és jutalmat hoz az országoknak és népeknek. A 20. században Lengyelország volt ennek példája.
Ma Európa ismét az őt alkotó értékek melletti kiállás szüksége előtt áll. Azoknak pedig, akiket a pragmatikus érvek győznek meg: ma az Ukrajna melletti kiállás, a morális oldal, de meggyőződésünk szerint a jövőbeli győztesek melletti kiállást is jelenti.
0 Megjegyzések