Egy elfeledett rámpa is megépül, az újjáépítést archív fotók is segítik.
A Budavári Palota nemcsak egy kívül-belül gyönyörű építészeti alkotás volt a XX. század közepéig, hanem káprázatos rendezvények helyszíne is, ahová hintókon, majd később elegáns autókkal érkeztek a vendégek, írja a PestBuda. Hozzátette: a főbejárat 1905 után a Szent György tér felől nyílt, egy újonnan épített szárnyépületben, melynek a túloldalához egy rámpa is csatlakozott. Ez
a szintkülönbséget áthidaló építmény is része lesz a palota jövőbeli rekonstrukciós munkáinak.
A palota a középkortól a XIX. század végéig csak a Várhegy déli végét foglalta el. A török előtti időkben északról lehetett megközelíteni, a hódoltság utáni barokk átépítések idején viszont a főkaput délre helyezték. Ezt praktikus okok indokolták, ugyanis a dunai hajóhíd – amely fontos közlekedési csomópont volt – a mai Erzsébet híd táján keresztezte a folyót, a palota bejáratát pedig ehhez közel alakították ki.
Dr. Rabb Péter építész, építészettörténész, az épület tudományos dokumentációjának összeállítója elmondta, hogy
szerencsére az épületről – melyet Hauszmann Alajos tervezett – rengeteg eredeti terv maradt fenn,
amelyeket a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában, valamint a Magyar Építészeti Múzeumban őriznek. Ezek alapján tudhatók a rámpa méretei, és az is, hogy járda, valamint lépcsőzetes kőkorlát is futott a két oldalán, utóbbira néhány méterenként lámpákat tartó kőpilléreket állítottak. A belső korlát egészen a Palota tér (mai Hunyadi udvar) túlsó végéig tartott, védve a közlekedőket a mélyebben fekvő udvarra eséstől. Egyébként, mivel a kocsik távozását segítette, a rámpát már eleve ívesen kanyarodónak építették, hogy a járművek minél hamarabb a Szent György tér felé vehessék az irányt. Az újjáépítést archív fotók is segítik, így az egykori fogdóépület helyreállítása nemcsak a homlokzatát tekintve valósulhat meg, hanem a rámpával kiegészülve a környezete is visszakaphatja eredeti formáját.
0 Megjegyzések