A lassú felszívódású szénhidrátok ismerete nem csak a cukorbetegek számára lehet hasznos.
A cukorbetegséggel vagy inzulinrezisztenciával élők számára elengedhetetlen a szénhidrátok felszívódási sebességének ismerete, hiszen többek között ez alapján tervezik az egész napos étkezésüket. Szerencsére már a diétázók is tisztában vannak vele, hogy a szénhidrátok kiiktatása nem lehetséges, és nem is cél, inkább az átgondolt választás segít a jóllakottság érzésének elérésében, a folyamatos nassolás kikerülésében.
A lassú felszívódású szénhidrátok a vércukorszint stabilizálásában is segítenek, hiszen kevésbé emelik meg azt, mint a gyorsabb társaik. Nézzük, mik is azok a lassú felszívódású szénhidrátok, és miért lehet érdemes beépíteni őket az étrendbe!
A lassú felszívódású szénhidrátokra és a belőlük készült élelmiszerekre általában az a jellemző, hogy lassabban emelik meg a vércukorszintet, ennek köszönhetően pedig kisebb inzulinválaszt váltanak ki, mint a gyorsan felszívódók, és hosszabban tartó teltségérzetet is biztosítanak. Magas inzulinválasz esetén az étkezést követően a vércukorszint gyorsabban esik le, így hamarabb jelentkezik az éhség is. A zöldségek és gabonák általában magas rosttartalommal is bírnak, így az emésztés egészségének fenntartásában is segítenek.
Az adott ételekben lévő szénhidrátok felszívódási gyorsaságát az úgynevezett glikémiás index (GI) mutatja meg. Tulajdonképpen arról tájékoztat, hogy az étel milyen gyorsan emeli meg a vércukorszintet a glükózhoz viszonyítva, ám arról nem informál, hogy az egyes élelmiszerek mennyi szénhidrátot tartalmaznak.
A lassú felszívódású szénhidrátokhoz tartozik a zöldségek zöme, a teljes kiőrlésű gabonák, valamint a belőlük készített termékek, a barna rizs, a bulgur, a hajdina, a köles és a hüvelyesek, de ide szokták sorolni a zsírosabb tejtermékeket is.
Cukoranyagcsere-zavarral élőknek a reggeli és az esti órákban kifejezetten lassú felszívódású szénhidrátok fogyasztását javasolják a szakemberek, a mennyiség személyre szabott, és az egyéni tolerancia is meghatározó. Például a zabpehely egyeseknél jócskán megemelheti a vércukorszintet, hiába szokták a lassú felszívódású szénhidrátok között említeni, és ugyanez igaz a teljes kiőrlésű gabonafélékre is.
Az elkészítés is számít
Az adott étel felszívódási sebességét több dolog is befolyásolhatja, nagyon fontos tényező például a feldolgozottság. Általánosságban elmondható, hogy minél feldolgozottabb (turmixolt, túlfőzött, pürésített) az adott étel, annál gyorsabb a benne lévő szénhidrát felszívódása, hiszen könnyebbé válik az emészthetősége. Klasszikus példa erre a nyers zöldség, illetve a zöldségből készített krémleves - utóbbi gyorsabban fog felszívódni. Az általában a gyors felszívódású szénhidrátokhoz sorolt gyümölcsök smoothie-ként még könnyebben emelik meg a vércukorszintet, és ebből a szempontból a puffasztott rizs sem a legjobb választás.
Az sem mindegy, hogy mit mivel eszik az ember: az ecetes savanyúság, esetleg plusz zsiradék hozzáadásával lassítható valamelyest az adott fogás felszívódása, és a rostok is hasonló hatással bírnak, így érdemes lehet rostokban gazdag, kevésbé feldolgozott zöldséget társítani az ételhez.
Cukorbetegség és inzulinrezisztencia esetén mindig szakemberrel összeállított és menetrendszerű vizsgálatokkal ellenőrzött étrendet érdemes követni, de testsúlycsökkentés céljából végzett diéta esetén is sokat segíthet a dietetikussal való konzultáció.
Belföld ➤ Külföld ➤ Sport ➤ Gazdaság ➤ Kultúra ➤ Bulvár ➤ Életmód ➤ Receptek
0 Megjegyzések