Szájer József a “felszínnek” nevezte, hogy Weber lesz-e a Juncker utódjának. Vezető EU-s politikusok már osztogatják az uniós helyeket - mondta új könyvének bemutatóján a fideszes politikus, akivel Lánczi Tamás, a XXI. Század Intézet igazgatója beszélgetett.
“Ezekkel nem lehet vitatkozni, mert ezek olyan dolgokat csinálnak, amik elfogadhatatlanok”, ezt mondják rólunk magyarokról és ezzel eleve a vita lehetőségét is kizárják velünk. Amikor mi az uniós status quo-t védelmezzük, szerintük már az is “Európa-ellenesség” - ezt Szájer József mondta tegnap a brüsszeli európai elit politikájáról a Ne bántsd a magyart! című könyvének a bemutatóján a XXI. Század Intézetben. A fideszes politikus 15 éve európai parlamenti képviselő.
Illúzióvesztés?
A könyvbemutatón Lánczi Tamás, a XXI. Század Intézet igazgatója beszélgetett Szájer Józseffel. Amikor feltette neki a kérdést az illúzióvesztésről, a politikus azt mondta: az illúzióvesztés közös alapélménye lehet mindenkinek, aki becsatlakozott az európai nagypolitikába, de ő az “illúzióvesztés” helyett inkább azt mondaná: “sok mindent megláttak”, sok mindent másképp érzékelnek már. “A Nyugat volt az, amit mi 30 évvel ezelőtt példának tekintettünk, ahogy mi szeretnénk élni” - idézte fel, hogy valami hasonlót még az akkori Fidesz alapnyilatkozatába is beírtak. Ő, mint soproni, 21 éves koráig például nem lépte át az osztrák határt.
“Néha felmentünk a Károly magaslatra, és át-átnéztünk a határ túloldalára, Nyugatra. És akkor Európát úgy fogalmaztuk meg, hogy azt a világot szeretnénk maguknak is, olyan rendet, olyan szabadságot, és természetesen gazdagságot is. Ma már úgy látjuk: ez a világ is megváltozott. Az a nyugat, amit harmincöt évvel ezelőtt a rendszerváltoztató politikusok "példának" és "gyémántszilárdságúnak" tekintettek, megszűnt, és az életmódot, ahogyan a szocializmus nyomása alól feltápászkodó országok élni szerettek volna, ez az új, sok szempontból számunkra idegen Európa mostanra feladta "egy fokozatos, evolutív folyamat végeredményeként". De mi is megváltoztunk, mert a magyar történelemben nagyon régen volt olyan helyzet, hogy szükségszerűen meg kell fogalmaznunk önmagunkat - mondta Szájer, aki Orbán Viktort idézte: a rendszerváltás idején a Nyugat volt számunkra a példa, most pedig mi vagyunk a jövője Európának, mi képviseljük azokat az irányokat, melyek “ebbe a rutinba beleragadt az innovációját elvesztett világban” az új irányt jelentjük. Talán épp Budapest, ami Európának új irányokat mutathat. “Lehet, hogy nem mi leszünk, akit mások követni fognak, de itt olyan gondolkodás, szellemi pezsgés folyik, ami alapján az illúzióvesztést is “le tudjuk mérni” - magyarázta.
A béka megfőzve - Európa szívében
Az elmúlt 15 évben Európa szívében azt érzékelte, hogy fokozatosan hódított teret az a liberális világszemlélet, amely egyelőre uralja Nyugat-Európát. Ennek az egyik általa tapasztalt - megfogalmazása szerint - “legirtóztatóbb” eleme, hogy aki bármilyen kritikát mond az EU működésével kapcsolatban, azt már azonnal “Európa-ellenesnek” kiáltják ki egy hivatalos ideológia által.
Elmondása szerint “mindez fokozatosan történt”, nem volt egyetlen “hűha”- pillanat, az elmúlt évek olyanok voltak, mint amikor a béka szép lassan meg van főzve: hogy mi történt, akkor derül ki világosan, “amikor már feltálaltak” - magyarázta. De mint mondta, egyre inkább szűkül azoknak brüsszelieknek a köre, akik “ortodox módon” Európa-pártiak, akik szerint nem kell változtatni, legfeljebb ha válság van, akkor “toldozgatni-foldozgatni”. Amikor a krízis legsúlyosabb részén túl vagyunk, akkor pedig rögtön visszatérnek a korábbi, rossz gyakorlathoz - jellemezte a brüsszeli main stream-gondolkodásmódot. Szerinte ugyanezt láthatjuk a bevándorlási válsággal kapcsolatban is, hiszen Európa fősodratú médiájában már azt hangoztatják, hogy a migráció nem is probléma.
Weber, Merkel, Juncker
A migráció kapcsán a képviselő azt vette észre, hogy már “a holland kereszténydemokraták elnöke is azt mondja, mint mi” - pedig ők (is) kezdeményezték a Fidesz kizárását a Néppártból. “Talán már csak Manfred Weber az, aki ellenkező irányba megy. Ő két éve volt ott, ahol mi” - tette hozzá Szájer József mosolyogva, és azt is elmondta, hogy hosszú időn át baráti beszélgetésekben próbált vitára kelni Manfred Weberrel abban, hogy a Néppárt kampányának fő iránya a migráció kérdésköre legyen. De Weber válasza az volt, hogy a migráció csak egyetlen, szűk dimenziója a történetnek, nem lehet központi problémaként megjeleníteni.
A németek kapcsán, azt óriási sikernek nevezte önmagában a teminus hosszúsága miatt is, hogy Angela Merkel másfél évtizede hatalmon tudott maradni.
Azt szintén pozitívumként értékelte, hogy az Európai Bizottság elnökeként Juncker a hivatali ideje elején legalább csökkenteni akarta a túlszabályozást, de mire a hallgatóság meglepődhetett volna a dicséretén, Szájer már meg is jegyezte: “de Juncker a végén bepótolt mindent!”, azaz, túlszabályozott.
Szájer József az illúzióvesztés apropóján a brüsszeli folyamatok között említette meg, hogy “az erős államok hatalmi éhségükben napról napra bontották le a szuverenitás, a nemzeti szabadság határait, és lassú birodalomépítésbe kezdtek”. Az az Európa, ami korábban szabad, egyenjogú nemzetek közös elhatározásain, szövetségén alapult, “egyszerre elkezdett tanácsok és lehetőségek helyett parancsokat osztogatni”. Brüsszelben átálltak a “részvénytársasági modellre”: amikor a nagyok a kicsik szempontjai nélkül tudnak meghozni döntéseket (példaként a német-francia tengelyt említette). A modellváltást jellemzi szerinte a büntető-szankcionáló rendszer is, és az, hogy vannak brüsszeli vezetők, akik szerint az Unió az “elit projektje”: “ne bízzuk a fontos döntéseket az emberekre, mert azok még majd jól elszúrják”. Mert szerintük az emberek "türelmetlenek, nem a helyes irányokat adják meg”.
Hanyatlás?
Lánczi Tamás arról is megkérdezte Szájer Józsefet, egyetért-e azzal, hogy Európa története a hanyatlás története. A fideszes politikus nem használta a hanyatlás kifejezést, azt mondta, hogy ő bízik Európában - optimista, mert hisz a politika alkotó erejében -, de a legnagyobb csalódása az, hogy Brüsszelben úgy látta, sokan elveszítették a cselekvőképességbe vetett hitüket. De szerinte újból egymásra találhatnak a szuverén érdekek.
Nagyon sok minden megváltozott, nyilván 2015-től, elsősorban a bevándorlási válsághoz köthetően - mondta Szájer. Személyes tapasztalata alapján példaként említette, hogy 2009 táján a német kereszténydemokrata, CDU-s képviselők, akik korábban minden kérdést abból a szempontból közelítettek meg, hogy a német érdekekhez hogyan viszonyult egy-egy törvényjavaslatnak az elfogadása, egyszercsak “elkezdtek Európázni”. E mögött az a megfontolás húzódott, hogy inkább beáldozták a nemzeti érdekeik közvetlen érvényesítését, hogy egy közös Európa építésének a jelszava alatt, egy tágabb fórumon valósítsák meg azokat. Szájer szavaiból az derült ki: a németek az EU-s intézményrendszeri keretben szeretnék irányítani az európai folyamatokat.
Szerinte a Kurz- és az Orbán-modell pont azért sikeres, mert az emberek érdeke a szempont.
Ha minden uniós országba elindítanának egy Orbán pártot, mindenhol bejutnának az Európai Parlamentbe - illusztrálta, hogy az Orbán-modell, az új irány az új “metszetű” ambiciózus pártok sikeressé válnak Európában.
Lesz-e fordulat május 26-án?
Az európai parlamenti választásokról annak kapcsán, hogy a Fidesznek 13 vagy akár 14 mandátumot jósolnak a közvélemény-kutatások, Szájer József azt mondta: nincs lefutott választás.
Szerinte vezető EU-s politikusok már osztogatják az uniós helyeket, és a Fidesznek üzengetnek, hogy döntse el, hogy marad-e a Néppártban, vagy megy. De - mint fogalmazott - minden “forrongásban van, átalakul”. Az Európai Néppártról azt mondta: “már a saját kontúrjait sem tudja”. Ezzel nyilván arra utalt, hogy Weberék - Orbán Viktor javaslatával szemben - nem jobbra akarnak nyitni, hanem a balliberális irányba. Holott, úgy tűnik, hogy például Frans
Timmermansnak, a szociáldemokraták csúcsjelöltjének a pártja is eltűnik a holland nyilvánosságból.
Az, hogy tényleg Manfred Weber lesz-e a jelölt az Európai Bizottság elnökének, Juncker utódjának, Szájer József szerint “csak a felszín”. Ezek a lényegtelenebb kérdések. Az unióban régen nincsenek már pártok, csak a nagy országok akaratához köthető erőviszonyok - magyarázta.
A lényeges, hogy várhatóan átrendeződik az európai “háttér”, és talán ez a választás - május 26-a -, és annak eredménye elhozza újra a pártok, az értékviták korszakát az európai politikában.
Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a vesztésre álló erők agresszívabbá válhatnak, így a kampányban „nagyobb csatazajra” számít a sarokba szorult bevándorláspártiak részéről - mondta Szájer József.
0 Megjegyzések