Hirdessen itt

Meglepő, melyik az a politikus, aki lassan utoléri Orbán Viktort népszerűségben Magyarországon

A magyarok csaknem negyede az Európai Unió mellet szavazna egy eseteleges népszavazáson, mégis nagyra tartják Vlagyimir Putyin politikáját – mások mellett erre is felhívta a figyelmet egy, a Társadalmi Riport legújabb kiadványában megjelent tanulmány. Nem véletlen, hogy az orosz elnök népszerűsége Orbán Viktoréval vetekszik a magyarok körében. A Nyugat és Kelet közti különbségek lassan elmosódni látszanak, miközben erre a politika is rátesz, amelynek véleményformáló szerepe jelentősebb, mint a történelmi múlt ismerete.
Vlagyimir Putyin lassan népszerűbb Magyarországon, mint a magyar miniszterelnök – többek között ez derült ki a Tárki által kiadott Társadalmi Riport legfrissebb, pár napja kiadott 2018-as kötetéből. A Globsec kutatása szerint ugyanis az orosz elnökkel a magyar lakosság 44 százaléka szimpatizált 2017-ben, míg Orbán Viktorral magyar válaszadók 45 százaléka szimpatizált.

A Krekó Péter által írt Oroszország a magyar közvéleményben című tanulmány nemcsak ezt a kérdést vizsgálta meg, de azt is, hogy Oroszország megítélése milyen a magyarok körében, és hogy mindezt hogyan változott az évek folyamán. Röviden az alábbiakra lehet következtetni a tanulmányból: erős Nyugat-barát attitűd jellemzi Magyarországot, amely megjelenik mind a nyugati országok és intézmények kedvező értékelésében, mind pedig egy erős, kimondott Nyugat felé fordulásban. Ugyanakkor a társadalom közel fele „köztes” álláspontot foglal el a Nyugat vagy Kelet kérdésében, vagyis a magyar közvéleményben továbbra is erős az ország önálló politikáját, „hídszerepét”.

Fontos kiemelni, hogy Oroszország megítélése jelentős pozitív változáson ment keresztül a rendszerváltás óta, az elmúlt években pedig különösen, amihez a politikai közbeszéd is hozzájárulhat.
Mint olvasható: azokban az időszakokban, amikor a kormánypolitika hangsúlyosabban beszél az Oroszországgal való kapcsolat javításának a fontosságáról (a két Gyurcsány-, illetve a második és harmadik Orbán-kormány idején), akkor Oroszország megítélése egyértelműen javul.

Oroszország vonzereje az arra fogékonyak szemében egyrészt a potenciáljában rejlik, másrészt vezetőjének képességeiben és erejében. A keleti nagyhatalom javuló megítélésének hátterében egy másik közvetett hatás is állhat, hívta fel rá a figyelmet a tanulmány, mégpedig az Egyesült Államok megítélésének romlása. Szemléltetésképpen: 1992-ben az Egyesült Államok iránti rokonszenvindex a 100 fokú skálán 73, miközben Oroszország iránt mindössze 36 pont volt. 2018-ra ez teljesen megváltozott, az előny szinte elolvadt: Oroszország megítélése 48 pontra javult, az Egyesült Államoké pedig 54-re csökkent. Bár Magyarország földrajzi elhelyezkedése és történelme alapján feltételezhető lenne az Oroszországgal szembeni taszítóerő, ezt a kutatások egyáltalán nem tükrözik vissza.

A tanulmány arra is rávilágít, hogy Oroszország megítélésében elhanyagolhatóak a társadalmi-demográfiai változók, hiszen a politikai közbeszéd az elsődleges a közvélemény formálása szempontjából. Krekó szerint ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Oroszország megítélésének látványos javulása, ami az utóbbi években a kormánypárt szavazótáborában végbement.

Érdekesnek hat az is, hogy az a baloldal, amely hagyományosan megengedőbb Oroszországgal szemben, jóval kritikusabbá vált. Sőt, még annak a Jobbiknak a szavazótáborában is kevesebben az oroszbarát vélemények – a Fideszben eközben többségbe kerültek –, amely sokáig az egyik legerősebb támogatója volt a két ország közti kapcsolatoknak. Magyarország helyzete pedig azért különös ennek fényében – emelte ki a tanulmány –, mert főleg Nyugat-Európában jellemzően a radikális jobboldali (nem a középjobboldali, néppárti pártszövetséghez tartozó) pártok szavazói Oroszország leglelkesebb támogatói, addig nálunk ez a Fidesz szavazótáborára igaz – ami vélhetően nem független a médiában és a politikai közbeszédben Oroszországgal és az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatos közbeszédtől. Bár a magyar lakosság kimondva még inkább a Nyugathoz akar tartozni, nagyra tartja azonban Vlagyimir Putyin politikáját. Oroszországban pedig egyre inkább barátot, mint fenyegetést lát, és egyre kedvezőbben ítéli meg Oroszország és eközben Kína társadalmi-politikai berendezkedését.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések