Sokszor sétáltam már el a Bajcsyn egy harmonikus, arányos, mai szemmel is szép épület mellett. Elsőként talán a ház oldalán látható felirat tűnt fel: Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank alkalmazottai nyugdíjintézetének bérháza.
Két dologra lettem kíváncsi egyszerre: ki tervezte a Bajcsy-Zsilinszky út egyik legvagányabb épületét, és mi az a leszámítoló bank?
A ház, amelyet sokat a magyarországi art deco egyik szép példájaként tartanak számon, az 1885-ben született Schmitterer Jenő alkotása.
1908-ban végzett a királyi József Műegyetemen. Egy évig Schmall Henrik, 1910-1914 között Dvorzsák Ede budapesti építészeti irodájában dolgozott. Schmitterer volt a Széchenyi fürdő művezető építésze. A háború kitörésekor bevonult, végigszolgálta az egészet a fronton, megkapta a bronz- és ezüst "Singnum Laudis" és a Károly csapatkereszt kitüntetést, végül a 13. tábori tüzérezred tartalékos századosaként szerelt le.
Az első világháború után a Honvédelmi Minisztérium építési osztályának előadója volt, 1920-ban pedig átvette egy építési iroda vezetését. Nem csak budapesti terveket készítette; az ő nevéhez fűződik a csongrádi Szent József templom ókeresztény stílusú megtervezése, gr. Károlyi Lászlóné zebegényi nyaralótelepének és a bajai raktárnak a megtervezése. A fővárosban a Ferenciek terén látható volt takarékpénztár épülete is az ő munkája Schmahl Henrik vezetésével. Scmitterer Jenő 1965-ben halt meg.
A Leszámítoló Bank nyugdíjasainak emelt ház 1939 és 1940 között épült. Schmitterer többféle lakást tervezett a modern épületbe, akad köztük több hálószobás, cselédszobával ellátott lakás és is garzon is.
A zárt lépcsőházban (ez is modernizmus egyik ismérve a gangos házakkal szemben) színes üvegablakok láthatók a földszinten és dupla lépcsősor visz fel az emeletekre.
Na, de mi az a leszámítoló bank? Mivel foglalkozott?
És honnan volt annyi pénze, hogy lakásokat építtessen? Hiszen nem a Bajcsy-Zsilinszky úton lévő palota az egyetlen, amelyet az intézmény megrendelt, hanem egy XII. kerületi lakóház is.
Ez az intézmény az 1829-ben alapított Malvieux bankház jogtulajdonosa volt, 1869-ben alapították. 1881-ben átvette a fővárosi közraktárak kezelését, de Szegeden, Barcson és Fiuméban is létesített közraktárakat. A századfordulóig az alaptőkét többször is emelték.
"Leszámítolásnak nevezzük azt a pénzügyi ügyletet, ahol a bank lejárat előtt megvásárol egy más nevére kiállított fizetési ígéretet ([váltót), majd a lejáratkor a banknak teljesít az adós. A bank haszna abból származik, hogy a vételi árat a váltóban feltüntetett névérték alatt (bizonyos kamattal csökkentve) állapítja meg. Az ügylet során azonban fennáll annak a kockázata, hogy a váltó adósa nem tud teljesíteni. A bankoknak lehetőségük van a leszámítolt váltókat viszontleszámítolni a jegybanknál."
A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 1000 koronás záloglevele, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Forrás: Museum-Digital.de
A bank iparvállalatok alapításában és finanszírozásában is részt vett, mint például Kőbányai Polgári Serfőzde, a Magyar papíripari Rt. vagy a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. Fénykorában 14 fiókja volt Budapesten, négy pedig más magyarországi városokban. 1947-ben államosították, 1949-ben pedig felszámolták - a szocialista bankrendszer kialakítása után.
0 Megjegyzések