Eljött az ideje annak, hogy a népi bölcsesség számontartsa a messzire ment ember fogalmát is, ami szintén alkalmas a megtévesztésre. Az ilyen ember ugyanis azt a látszatot keltheti magáról, hogy különleges tudásra tett szert a távoli országban, ami olyan, mintha a bölcsek kövét hordaná a zsebében, szinte minden kijelentése prófétai kinyilatkoztatással egyenlő. Ilyen messzire ment ember Kovács Adrián politológus, akit Finnországba sodort a magyar nincstelenség félfeudális, elmaradott rendszere a fullasztó orbáni diktatúrával fűszerezve.
Pedig Kovács Adrián a nyalóka jó végére született, Navracsics Tibor uniós biztos munkatársa volt, igazi őstehetség, de hiába volt fideszes, nem lehetett megtéveszteni, rájött az igazságra, az élhetetlen Magyarországra, így fogta a kalapját, a hamuba sült pogácsát, és meg se állt Finnországig.
A finnek pedig közismerten felismerik a tehetségeket, tudjuk, hogy nekik van a legjobb oktatási rendszerük, így nem csoda, hogy az emigrált őstehetségnek hamar oktatói állást ajánlottak a tamperei egyetemen, ahol azóta szorgalmasan emeli a finn oktatási rendszer színvonalát, nyilván száz százalék fölé.
Egyszer aztán csoda történt. Kovács Adrián egy hónappal a választások előtt, mint bölcseket vezérlő csillag tűnt fel a magyar alföldön. Fényessége és tudása akkora volt, hogy egyenesen Finnországból próbálta az utat mutatni a vérszegény hazai ellenzéknek.
Orbán és a Fidesz bukni fog – üzente a tapasztalataira hivatkozva Kovács Adrián, akit úgy idéztek ezután az ellenzéki sajtóban, mintha maga az orákulum lenne. Mindenki őt akarta hallani, megszólaltatni, sorban álltak az írásaiért. Különleges szakértelme ugyanis messze lekörözte az ellenzéki politológusokét, akik a saját méréseik adataiból próbálták kiolvasni a helyzetet. Kovács Adriánnak nem volt szüksége adatokra, mindent tudott anélkül is. Szerinte Magyarországon forradalmi hangulat van, az orbáni diktatúra bukni fog.
Kovács Adrián először március 15-e után brillírozott, amikor több százezer ember állt ki a kormány mellett, az ellenzéki rendezvényeken pedig alig lézengett valaki. A tények nem hagyták megtéveszteni, levonta a következtetést: már csak napjai vannak hátra a Fidesz-diktatúrának.
Összeomlik a Fidesz, rövid időn belül megfeleződik a szavazótábora – sorolta a várható fejleményeket, majd hozzátette: „Orbán Viktor tisztában van vele, hogy nagyobb valószínűséggel veszíteni fog.” Miután a Fidesz is tudja a bukást, így „Már a választás utáni időszakra is ki van tűzve a feladat: összetartás, ellenállás, visszavágás” – üzente Kovács Adrián a Magyar Nemzet terjedelmes interjújában.
Mint a palackból kiszabadult dzsinn, egyre fantasztikusabb alternatívákat varázsolt. Tévéinterjúk, cikkek, blogbejegyzések sorozata következett, a választások előtti napokban pedig mindenhonnan az új orákulum hangja szólt. Április 6-án a Magyar Nemzet internetes felületén a szerb tömeggyilkos Milosevicshez hasonlította a magyar miniszterelnököt, ez írta:
„A borgőzös nemzeti felsőbbrendűség és a háborús pszichózis politikai célú felhasználása Vladimír Meciar és Szlobodan Milosevics uralkodására emlékeztet. Szomorú, hogy mi most jutottunk el arra a mélypontra, amelyen szomszédaink évtizedekkel ezelőtt túllendültek.” És természetesen Orbán bukni fog – üzente.
Ekkor politológus kollégái óvatosságra intettek, a baloldali ATV-ben a baloldali Medián vezetője azt jelentette be, hogy „sokkoló adatokat kaptak”, és biztos a Fidesz kétharmada. Ám Kovács Adriánt ilyennel nem lehetett megtéveszteni.
Április 7-én már a Jobbik pártlapján, az Alfahíren jelentkezett adásba: „A Fidesz nem értette meg, hogy rendszerváltó hangulat van, az embereknek elegük van a bolsevik típusú hatalomgyakorlásból, és ezért készek világnézettől függetlenül felsorakozni a legesélyesebb ellenzéki jelölt mögött. A kormánypárt vezetői már rég elvesztették a kapcsolatukat a hétköznapi valósággal.” Orbán bukni fog – üzente itt is az orákulum.
Ugyancsak április 7-én a Népszavában azt írta: „Nem érdemes sok szót fecsérelni a mandátumbecslésekre, egyszerűen nevetségesek. Hiába tapasztalják a kutatók azt, hogy az emberek fele nem válaszol a kérdéseikre, úgy vélik, elég az adatokat némileg módosítani, és máris tükrözik a valóságot. Aztán elkezdik elemezgetni a torz adathalmazukat, és pont a lényegre nem figyelnek. Elsöprő kormánypárti fölényről beszélnek, pedig még az ő becsléseik is azt mutatják, hogy a Fidesz kisebbségben van. Átlagosan 43 százalékot jósolnak a Fidesznek, ez alapján magabiztos győzelmet valószínűsítenek. Csakhogy a 43 százalékkal szemben 57 százalék áll!”
Április 8-án, a választás napján pedig ezt mondta a Magyar Nemzetnek: „Tíz százalék az esélye annak, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat, és abszolút többsége lesz a parlamentben, így kormányt tud alakítani.” Szerinte a mintegy 700 ezer új szavazó nagy része a kormányváltást akarók közül kerül majd ki. „Meggyőződésem, hogy mára megjelent a magyar választók egy új rétege: azok, akik nem pártot választanak maguknak, hanem azt a jelöltet, amelyiket esélyesnek tartják a fideszes jelölt legyőzésére, majd ezek után nézik meg, hogy listán melyik pártot támogassák” – jövendölte.
A Fidesz kétharmados győzelme óta nem szólalt meg az orákulum, szelleme visszabújt talán egy borospalackba, tiszta fejjel ugyanis nem lehet ennyi sületlenséget összehordani. Azóta az ellenzék is próbál józanodni. Aki pedig el van ájulva a finn oktatási rendszertől, az gondoljon arra, milyen hely az, ahol az egyetemen ilyen kóklerek oktathatnak.
A szerző újságíró
0 Megjegyzések