Sosem értettem, hogy miért viseli annyi nyugati hölgy a Kelly nevet. Elvégre a Kelly hőseiben nem kisebb színész, mint Clint Eastwood játszotta a címszereplőt.
Mindig furcsa volt számomra, hogy miért hívnak annyi amerikai nőt Ashley-nek (néhány éve a negyedik legnépszerűbb női név volt), amikor az Elfújta a szél hasonló nevű szereplője férfi.
Semmi sem véletlen. Az Egyesült Államoknál maradva a Ryan, Robin, Stacy, Shelly, Lesley, Lindsay, Cameron vagy Kerry nevek egykor kizárólag férfiakhoz tartoztak, hogy a 20. század második felében szépen lassan női névvé váljanak. Ahogy egyre a több a Tommie, Robbie, Bobby vagy Frankie nevű nő. (Az érdeklődők bővebben itt olvashatnak erről.)
A sajátos névadási hullám több név esetében 1968 után érte el a csúcspontját, egy időben a kultúrmarxizmus élre törésével és a feminizmus második hullámával.
Napjainkban egyre több női Hayden akad. Ami Hayden Christensen számára rossz hír, de megtanultuk, hogy minden nőből lehet Jedi-lovag.
Lassan több az Emerson nevű hölgy is, mint a hasonló nevű férfi. Az Emerson régi angolszász családnév, férfira utaló son toldalékkal, keresztnévként kizárólag férfiak használták, de a feminizmus sosem volt tekintettel a nyelvre vagy a kultúrára. A vég nélküli névadási hullámok már a modern feminizmussal, a genderelmélettel, a transzneműek piedesztálra állításával, az ép ésszel fel nem fogható otherkin-kurzussal rokoníthatók.
Bár mindenütt azt találni, hogy unisex nevekről van szó, az esetek többségében a nők sajátítják ki a férfineveket (apropó: kulturális kisajátítás!). Az fenti névadási hullámokra érdemes úgy gondolnunk, mint a férfiak társadalomból való kiszorításának látványos, bár hazánkban ismeretlen módjára-eszközére. Nincs is abban semmi különös, hogy egy férfinév megszűnik férfinév lenni, amikor a nők körében terjedni kezd. Ahogy a név kimegy a divatból, elveszti népszerűségét, anélkül, hogy a férfiak körében újból megjelenne.
Ismerve a safe space-fasizmust és a gender-diktatúrát, sokan kérdezhetik, hogy a jelenlegi helyzet visszafordítható-e.
A megszokás mindent legitimál. Ami első ránézésre ellenkezik a józan ésszel, a nyelvhasználattal és a hagyománnyal, az maholnap általános elfogadtatásra talál. A konzervatívok ugyanazt teszik, mint a liberálisok, csak öt év késedelemmel. Abban az országban, ahol a név és a biológiai nem között nincs összefüggés, bármi megtörténhet.
Milyen hatást gyakorolhatott az amerikai férfi pszichéjére, hogy azonosító jegyét, legszemélyesebb tulajdonát: a nevét nőknél látta viszont? Ezzel maguk a genderfasiszták is tisztában vannak: azért követelik a választott személyes névmásuk és a választott társadalmi nemük kötelező tiszteletét, mivel annak hiánya megfosztaná őket a választott identitásuktól.
Hogy a saját kérdésemre feleljek: a folyamat visszafordíthatatlan.
A gendervallás elvette a jogaidat, elvette a kultúrádat, elvette a lelkedet és elvette a neved is. Ahol ennyire nem veszik észre a hanyatlás jeleit, ott nem sok remény maradt.
Lesz itt még rosszabb is.
Az egyéni szerzői név alatt megjelenő cikkek nem a Férfihang.hu szerkesztőségének egységes állásfoglalását, hanem elsősorban a szerzők egyéni véleményét hivatottak kifejezni, bemutatni; céljuk sok esetben mindössze a vita, párbeszéd kezdeményezése a művészi provokáció eszközével. Az írások közlésére a véleményszabadság és a médiapluralizmus érvényre juttatásának igényével kerül sor. A Férfihang.hu szerkesztőségének, moderátorainak elsődleges feladata a vonatkozó törvényi keretek és a jóízlés kívánalmainak betartatása.
0 Megjegyzések