Az oktatási intézmények dolgozóinak – az óvodától az egyetemig, illetve az intézményvezetőktől kezdve a pedagógusokon, adminisztratív munkatársakon és portáson át egészen a takarítókig – munkaidőben az ukrán nyelvet kell használniuk az órákon kívül is – az erről szóló körlevelet nemrégiben köröztette meg az ukrán oktatási miniszter, Lilija Hrinevics, akivel a kárpátaljai magyar szervezetek az ukrán oktatási törvény kapcsán tárgyalóasztalhoz kénytelenek ülni február 14-én, és amely eseményt a magyar diplomácia különben jelentős előrelépésként értékelt. Bár a magyar fél hangsúlyozta, amíg a kárpátaljai szervezetek nem elégedettek a tárgyalások eredményeivel, a nacionalista Ukrajna továbbra is bojkottra számíthat Magyarország részéről, hiszen Kijev mindent megtesz, hogy zsarolással, megalázással nyomást gyakoroljon a kisebbségekre. Ráadásul a napokban nyújtották be az új nyelvtörvény tervezetét, amely elfogadása esetén kizárólagossá tenné az ukrán nyelv használatát az élet minden területén, ezzel újabb diplomáciai frontokat nyitva a két ország között.
Kijev kész elhalasztani a kisebbségekre vonatkozó cikk életbe léptetését – jelentette ki nemrégiben Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter azon a megbeszélésen, amelyet Cristian-Leon Turcanuval, Románia kijevi nagykövetével folytatott.
A nagyvonalúnak szánt bejelentést az ukrán miniszterasszony azzal is tetézte, hogy a 2023-ig meghosszabbítottt halasztás lehetőségét a Velencei Bizottság állásfoglalására hivatkozva fogalmazta meg. Hrinevics ráadásul azt is hangsúlyozta, hogy a minisztérium ezt még véletlenül sem a jogszabályt ért külföldi reakciók miatt teszi, hanem azért, hogy minden ukrán állampolgárságú gyermek – nemzetiségétől és lakhelyétől függetlenül – magas szinten sajátíthassa el az ukrán nyelvet. Kiemelte továbbá, a jogszabály alkalmazásában messzemenőkig figyelembe veszik a különböző nyelvcsaládokhoz tartozó kisebbségiek sajátos igényeit.
A tavaly szeptember végén hatályba lépett új ukrán törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye több ország, köztük Magyarország és Románia heves tiltakozását váltotta ki. A jogszabály ezen része – amely a törvény rendelkezése szerint egyébként 2020 szeptemberétől lépne életbe – kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az ukrán. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása csak az első négy osztályban lesz engedélyezett, az ötödik osztálytól felfelé a tantárgyak többségét ukránul oktatnák majd. Engedélyezi viszont a törvény két vagy több tantárgy oktatását más nyelveken, azaz angolul, illetve bármely európai uniós tagország nyelvén is.
Nem éppen erről beszélt a Velencei Bizottság
Hogy milyen ütemben fogalmazza át az ukrán nacionalista vezetés a valóságot, érdemes felidézni, hogy tavaly novemberben maga az ukrán miniszterelnök, Petro Porosenko tett ígéretet arra, hogy kötelező érvényűnek tekinti, és független döntésnek ismeri el a Velencei Bizottság döntését a nagy botrányt kavart oktatási törvény módosításával kapcsolatban. A Bizottág – bár kifejezetten óvatosan – de kimondta, „a megfelelő megoldás az lenne, ha a kifogásolt 7. cikket felváltanák egy kiegyensúlyozottabb és világosabban megfogalmazott normaszöveggel. Tekintettel azonban arra, hogy e cikk és maga a törvény keretrendelkezéseket adnak meg, alkalmazásukhoz további jogszabályokra van szükség”.
A jelentéssel kapcsolatban kárpátaljai magyar szervezetek ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy önellentmondásos, és számtalan pontja értelmezhetetlen. A Bizottság például egy helyütt úgy fogalmaz, a 7. cikkely diszkriminatív rendelkezései a végrehajtási folyamatban orvosolhatók lennének, ez azonban feloldhatatlan törvényi ellentmondásokat szülne a vitatott törvény alacsonyabb szintű jogszabályokkal való korrigálásakor.
Az ukrán vezetés természetesen sikeresen lovagolta meg a kevésbé határozott megfogalmazású jelentést, hiszen az ellenérdekelt felekkel párhuzamosan ők is örömüket fejezték ki az állásfoglalással kapcsolatban, mintha éppen az ukrán félnek megfelelő döntés született volna. A jelentésre hivatkozva ugyanis olyan javaslatot fogalmaztak meg, amelynek értelmében három lehetséges modellel kiegészítve lényegében változtatás nélkül tartanák meg a vitatott 7. cikkelyt.
Akkori terveik szerint ez a gyakorlatban úgy valósult volna meg, hogy a más-más nyelvcsoportok „igényeihez” utólagos ajánlásokat fogalmaznának meg. Az ukrán vezetés tehát már akkor nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta a Velencei Bizottság azon ajánlását, hogy változtassák meg a törvényt, és csak azt a neki tetsző javaslatot vette alapul, hogy Kijev hosszabbítsa meg az átmeneti időszakot a 7. cikkely életbe léptetéséig.
Még a portás és a takarító sem szólalhat meg magyarul
Lilija Hrinevics bejelentése ráadásul többszörösen is ékes példája az ukrán nacionalista vezetés kettős játékának. Miközben ugyanis a Velencei Bizottságra hivatkozva csak a 7. cikkely bevezetésének elhalasztásáról tárgyalt, aközben február 1-jei keltezéssel olyan körlevelet küldött szét az ukrán oktatási intézményekbe, amelyben egyenesen megiltja a kisebbségi nyelvek használatát.
Mint arról a kárpátaljai Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóintézet felhívta a figyelmet, Lilija Hrinevics miniszterasszony 1/9-74. iktatási számmal küldött levelet a megyei állami közigazgatási hivatalok oktatási osztályainak, amely önmagában nem is volna példátlan, annak tartalma azonban sokkal inkább. A levél első bekezdésében az áll, hogy „Ukrajna Alkotmánya és oktatási törvénye értelmében az oktatási folyamat nyelve az oktatási intézményekben az államnyelv”. Miközben tehát az oktatási miniszter a diplomáciai színtéren a Velencei Bizottságra hivatkozva folytat eleve megkérdőjelezhető tartalmú tárgyalásokat, odahaza „hivatalos levélben gyakorol nyomást az oktatási intézményekre, így emlékezteti őket: az új törvény értelmében ukránul kell oktatniuk”. Hrinevics ráadásul még itt sem áll meg, hiszen a levél folytatásában már arra utasít, hogy
az oktatási intézmények dolgozóinak – az óvodától az egyetemig, illetve az intézményvezetőktől kezdve a pedagógusokon, adminisztratív munkatársakon és portáson át egészen a takarítókig – munkaidőben az államnyelvet kell használniuk az órákon kívül is.
Ez tehát egészen egyszerűen azt jelenti, betiltották a kisebbségi nyelvek, valamint az orosz használatát az óvodákban, és az oktatási intézményekben. A következő lépés már csak az lenne, ha a gyermekeket is büntetnék azért, ha nem ukránul szólalnak meg.
Érdemes megemlíteni, hogy hasonló jellegű körlevelekkel már korábban is próbálkozott a nacionalista ukrán vezetés, például akkor, amikor a Kárpátalja Megyei Állami Adminisztráció Oktatási Főhivatala – a Hrinevics által vezetett Oktatási és Tudományos Minisztérium utasítására – „cinikus hangvételű” körlevélben szólította fel a magyarok által is lakott járások tanügyi hivatalainak vezetőit és a magyar iskolák igazgatóhelyetteseit, hogy állítsanak össze listákat a tanintézeteikben oktató pedagógusokról aszerint, hogy milyen szinten beszélik az ukránt. Megjegyzendő, az ukrán oktatási rendszerben dolgozó minden pedagógus az ukrán állam által kiadott diplomával, oklevéllel rendelkezik, aki nem ismeri az ukránt, eleve be sem kerülhet a felsőoktatásba. A kárpátaljai magyar szervezetek tiltakozására, amely szerint ez a teljesen felesleges rendelkezés csak egy újabb nyomásgyakorlási kísérlet az ukrán vezetés részéről, január 30-ai keltezéssel visszavonták a körlvevelet. A hivatal ugyanakkor éppúgy nem indokolta meg döntését, amint ahogy korábban azt sem, mi indokolta a sokakat felháborító dokumentum megszületését.
Mintha minden a legnagyobb rendben menne
Felháborító, de eddig nagyobb nyilvánosságot nem kapó miniszteri körlevél mellett tovább dübörög az ukrán nacionalista sajtó hazugságkampánya, hiszen nemrégiben már arról értesítették Ukrajna és a világ közvéleményét, hogy a magyar és az ukrán fél már meg is állapodott. A kamuhír alapjául Magyar Leventének, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának ungvári látogatása szolgált, miközben a tárgyalások utáni sajtótájékoztatón csak előrelépésekről beszélt az ukrán-magyar kapcsolatokkal összefüggésben. A Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettessel folytatott mintegy három órás megbeszélésen hozzátette, az ukrán fél megerősítette azt, hogy a két ország kapcsolatait megterhelő oktatási törvény életbe lépése ellenére addig nem történik semmilyen változás a kisebbségi oktatási rendszerben, amíg azt a kisebbségek képviselőivel jóvá nem hagyatják. Bejelentette azt is, hogy a kárpátaljai magyar közösség képviselői február 14-én kezdenek megbeszélést a magyarellenes, egyértelműen nyomásgyakorlás céljából körleveleket író Lilija Hrinevics miniszterasszonnyal. Magyar Levente hangsúlyozta, komoly reményt fűz a megegyezésre az ukrán vállalás fényében. Hozzátette továbbá, hogy
mi nem akartunk az ukrajnai kisebbségi nyelvű oktatás kérdéséből nemzetközi ügyet kreálni, a körülmények hozták úgy, hogy a kisebbségek véleményének figyelmen kívül hagyásával és az Európai Unió, NATO felé vállalt nemzetközi megállapodások, kötelezettségek megszegésével elfogadott tanügyi törvény rendelkezései idézték elő azt a helyzetet, amikor Magyarországnak be kellett avatkoznia.
Az ukrán média hazudott
Az ukrán hamis kommunikáció kapcsán a Külgazdasági-, és Külügyminisztérium portálunknak úgy reagált, az ukrán sajtóban megjelent hírek szerint az ukrán Külügyminisztérium megállapodásra jutott magyar partnerével az oktatási törvény ügyében.
Az ukrán médiában megjelent hír hazugság, a helyzet ezzel éppen ellentétes. A magyar kormány álláspontja változatlan és sziklaszilárd, Ukrajna mindaddig nem kezdheti meg az oktatási törvény végrehajtását, amíg nem állapodik meg minden kérdésben a nemzeti kisebbségekkel, így a kárpátaljai magyarokkal.
A minisztérium válaszában hozzátette,
örülünk annak, hogy a jelek szerint a konzultációk lassan megkezdődnek, a kárpátaljai magyarság számíthat a magyar kormány teljes támogatására. A magyar kormány csak akkor fogja feloldani Ukrajna nemzetközi törekvéseit blokkoló politikáját, ha a kárpátaljai magyarok azt mondják, hogy az oktatási törvény minden részletéről megállapodás született.
Új frontok nyílnak
A dolgok jelen állása szerint az ukrán és a magyar fél álláspontja is világos. Hazánk diplomatái többször is világossá tették, hogy sem a NATO-, sem az uniós csatlakozási törekvésekben nem támogatják a magyarokat “hátbaszúró” Ukrajnát, ameddig a magyar kisebbség számára is elfogadható változás nem történik az oktatási törvénnyel kapcsolatban. A helyzetet súlyosbítja, hogy az inkriminált törvény mellett a napokban nyújtották be az ukán parlamentbe az új nyelvtörvény tervezetét, amely elfogadása esetén kizárólagossá tenné az ukrán nyelv használatát az élet minden területén, ezzel újabb diplomáciai frontokat nyitva a két ország között. A nacionalista vezetésű Ukrajna ugyanakkor egyértelműen igyekszik minden folyamatot a maga sajátos valóságérzékeléséhez igazítani. Hiába a Velencei Bizottság valójában családóst keltően renyhe állásfoglalása, Kiev kiragadhatta belőle a neki tetsző részleteket, és már egy puszta halasztás belengetésével is mindjárt arra hivatkozik, hogy végre hajtja a Bizottság elvárásait. Emellett azonban állami szinten mindent megtesz atért, hogy minél többször megalázza, megfélemlítse és megzsarolja a nemzeti kisebbségeket, gyerektől takarítón keresztül a tanárokig.
0 Megjegyzések