Méhesné Csendes Mária

Vállalkozó - Hajdúszoboszló

A város központjában áll a klasszicista stílusú református templom, vele szemben a Városháza, majd rögtön utána a Bástya presszó. A füstmentes vendéglátó egység, amelynek faláról a város szülötte, Szép Ernő, tekint le ránk, ma már inkább hasonlít egy bécsi kávéházhoz, mintsem a hagyományos presszóhoz. Az ízléses berendezést a jelenlegi bérlő, Méhesné Csendes Mária, álmodta meg és váltotta valóra férje segítségével, miután hosszú estéket töltött el az idevágó irodalom tanulmányozásával. A bécsi stílusra utal a szakmailag is átgondoltan összeállított itallap, Marika még a pincérképzőbe is beiratkozott, hogy a megfelelő felkészültséget megszerezze. Most is újabb lépéseken töri a fejét, hamarosan ideillő, korabeli képek díszítik a cukrászda falait.

Ha valaki mindezt tíz évvel ezelőtt megjósolja, tán még ki is nevette volna az illetőt, most pedig itt ül az általa megálmodott környezetben és mesél az életéről. A szerény smink, a nyaklánc a kis kereszttel, a karikagyűrű, a finom pasztellszínű pulóver a hozzáillő sötét szoknyával komoly üzletasszony benyomását kelti, pedig messziről indult, amíg ideért. Méhesné Csendes Mária 1960. január 11-én született Hajdúszoboszlón. Édesapjának, az egykori tsz-gépkocsivezetőnek köszönheti a természet megismerését és megszeretését, mivel gyakran elvitte magával egy-egy útra, aki sajnos két éve itt hagyta szeretteit. Az egykori felszolgáló ma már nyugdíjas édesanyjától örökölhette a vendéglátás iránti vonzalmat, amit alátámaszt az is, hogy öccse is a vendéglátásban vállalkozó.

Az iskolában végig kitűnő tanuló volt, különösen jól megvolt a nyelvekkel: megyei versenyt nyert oroszból, latint tanult a középiskolában, angolt az egyetemen, majd felnőtt fejjel, két gyerek mellett nyelvvizsgázott németből, amikor kiderült, hogy Szoboszlón ezt követeli meg a vendéglátás. Ennek ellenére mégis a biológia meg a kémia lett az igazi kedvenc a középiskolában, köszönhető ez Nagy Balázsné Emike néninek és Csizmadia Katalinnak. Érettségi után a Kertészeti Egyetem következett Budapesten.

– Nagyon jól éreztem magam az egyetemen – emlékezik vissza –, a füvek, a fák, a virágok mellett a talajtan volt a kedvencem, de dísznövénytanból be sem kellett mennem vizsgázni, megajánlották a jelest.

Az egyetemi évek alatt összekötötte élete fonalát Méhes Jánossal, aki ma szintén vállalkozó, és akivel a közös életet egy félkész házban kezdték el. Hamarosan két gyerek tette őket boldoggá, előbb Bettina, majd Attila jövetele formálta kerekké a családot. Öt évig volt gyesen és imádta, hogy minden idejét a két lurkóval töltheti és várta haza az akkor éppen kamionozó férjurát. Ma is, ha teheti, főleg télvíz idején, meleg étellel várja haza gyerekeit az iskolából.

Első munkahelye a városi kertészet volt, ahol foglalkozott parkfenntartással, vezetett virágboltot, kötött koszorúkat, rendezett virágkiállítást – soha nem ijedt meg a feladatoktól. Szakmai előmenetelében az igazi változást az jelentette, amikor átszervezés következtében a kertészet kft.-vé alakult, és ennek ügyvezetője lett. Azt mondták neki akkor:

– Itt a lehetőség, hogy a kertészetből nyereséges vállalkozás legyen!

Mivel a munkától sosem ijedt meg, úgy érezte, vezetői tapasztalat nélkül is helyt tud állni. Az elején irtó nehéz volt, az átszervezés emberi sorsokat is érintett, olykor fájó szívvel hozta meg a szükséges lépéseket. A helyzet felmérése után a kereskedelem felé nyitott, holland kapcsolatok révén cserepesvirág-nagykereskedelmet hoztak létre, hamarosan egy jól működő céget irányított.

– Mindig tisztességesen dolgoztam, ugyanakkor azt láttam, nem mindenkinek tetszik, hogy nyereségorientáltan dolgozunk, jól keresünk. Amikor nem láttam további perspektívát ebben a vállalkozásban, úgy gondoltam, elég, változtatni kell.

Ez 1997-ben volt. Ekkor hirdették meg a Bástyát, ahol gyerekkorában oly sok finom süteményt evett, és bár voltak kedvezőtlen jelek, úgy érezte, meg kell próbálnia.

– Fel kellett emelni ezt a helyet! Miután mindig ott szeretném megállni a helyem, ahová éppen kerülök, szeretném ebből is a maximumot kihozni, mert tény, hogy maximalista vagyok, nem elégszem meg a középszerrel. Ebben segítenek a kollégáim is, akik nagyon jó szakemberek. Persze kell az is, hogy jól érezzem magam a vendéglátásban, szeretem az embereket. Ezen a helyen újra otthon érzem magam!

Ehhez a munkához nélkülözhetetlen a megfelelő családi háttér. Szinte minden szabad idejét családja körében, férjével és gyerekeivel tölti. Erre nagy szükség is van, hisz a gyerekek most vannak a „legvadabb” kamaszkorban. Bevonja őket a munkába is, koruknak megfelelő feladatot kapnak a nyári vendéglátásban. Így egyrészt szem előtt vannak, másrészt látják azt, hogy csak kemény munkával lehet célt érni, megtanulnak az emberekkel bánni, rájönnek a nyelvtanulás fontosságára. Jutalomképpen az utóbbi években mindig elmegy a család egy közös kirándulásra…

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)