Ügyvezető - Hajdúszoboszló
Farkas István a termelőszövetkezetben eltöltött évek alatt vált a szakma minden fortélyát ismerő agrárszakemberré. Noha a kárpótlással kezdődő felbomlási időszakban még évekig kitartott munkahelyén, mégis úgy gondolta, megméretteti magát a versenyszférában. Így alakították meg 1993-ban mezőgazdasági vállalkozásukat, amelyet ma EMÁG 2000 néven találunk a Keleti-főcsatorna mellett.
– Addig tudunk megélni, amíg jobbak vagyunk, mint az átlag – mondja. – Kockázatelemzést végzünk, hogy mi az, ami bevállalható, mi az, ami nem, s ennek ismeretében szervezzük meg magunkat. Eddig ez jól működött, ami visszaigazolja, hogy terveink nem bizonyultak illúziónak. Hogy személy szerint mit tudtam ehhez eddig hozzátenni? Semmi különöset. Amit teszek nap-mint nap, az nem más, mint szakma, de nem árt, ha van hozzá érzék is.
Hajdúszoboszlón egy kétgyermekes család másodszülöttjeként látta meg a napvilágot 1956. november 12-én. Termelőszövetkezeti tag szülei egyszerű és becsületes emberek voltak, igyekeztek lehetőségeikhez képest mindent megadni gyermekeiknek. A Hőgyes Endre Gimnáziumban érettségizik, ahol az asztaliteniszben is megtalálja a sikerélményeket.
Mivel nem sikerül bejutnia a jogtudományi egyetemre, a helyi Vörös Lobogó Termelőszövetkezet alkalmazásába áll, ahol brigádvezetői beosztást kap. Ekkor erősödik meg benne, hogy a mezőgazdasággal kell összekötnie az életét. Így érthető, hogy innen egyenes út vezet a Szarvasi Mezőgazdasági Főiskola nappali tagozatára. Jó tanárok tanítják, igen gyakorlatias képzésben részesül, nem véletlen, hogy mindenütt szívesen fogadják az ott diplomát szerző üzemmérnököket, akiknek java része később a mezőgazdaság vezetői rétegének derékhadát jelenti.
Korábbi munkahelyére megy vissza, ahol növénytermesztési ágazatvezetői beosztásba kerül. Bár a vezetés nem támogatja továbbtanulását, a DATE-ra jár másoddiplomás képzésre. Minél jobban megismerte a szakmát és annak jeles szakembereit, annál inkább elkötelezte magát azzal, s úgy érezte, egyre inkább kihívás megfelelni az elvárásoknak. Miközben a hétköz- és ünnepnapokon hajnaltól késő estig a területen volt – a fiatal generáció hátán akkoriban fát lehetett volna vágni, úgy égtek a tettvágytól –, a vezetőség igyekezett őket az információktól elzárni, a szakma szava helyett a hatalomért folyó harc politikai szóvirágai uralták az értekezleteket, az alacsony iskolázottságú, konzervatív, szűk látókörű vezetők nemigen voltak kíváncsiak a racionalitásokra. Nem csoda, hogy egyre rosszabb helyzetbe kerül ezekben az időkben a termelőszövetkezet, amit egy elnök- és vezetőváltás oldott fel végül. Akkor tudta magát igazán kipróbálni, s a tervezés-megoldás-ellenőrzés hármas egységében a minőségi fejlődést is konstatálni, amikor a növénytermesztést és a gépüzemeltetést felügyelő fő-ágazatvezető lesz – sikerült is a növénytermesztést igen jó szintre felhozni munkatársaival.
Amikor bekövetkezett a földek és az egyéb vagyon széthordása, harmada maradt az 5400 hektáros termőföldből. A privatizációval elvben egyetértett, megoldási módjával szemben azonban fenntartásai voltak: sajnálta, hogy szét kellett verni, ami addig jól bevált és működött. Át kellett szervezni mindent, s új feladatként jelentkezett a korábbi kitűnő szakmunkásréteg átsegítése a vállalkozóvá válás időszakán – ez maradásra ösztönözte. Ez nem csak kedvezményes gépi lízinglehetőségekhez juttatás szervezését, hanem személyre szabott gondoskodást is igényelt, hiszen a szövetkezet érdekeinek sérülése nélkül kellett megértetni és begyakoroltatni az új vállalkozókkal az önálló tevékenység irányát, módját a lakossági igények ellátásától, a könyvelésig és a további fejlesztések mikéntjéig.
Ahogy egy pohárba öntött víz is túlcsordul, úgy érezte egyszer Farkas István is, hogy a nehezén már túlvannak az emberek, most már saját sorsával is ideje foglalkozni – orvosi tanács és családi nyomás is siettette immár ezt az elhatározást.
Amikor kilépett, vagyonát a szövetkezetben hagyta, amellyel ma is élő a kapcsolata: tizenegy éve tagja az igazgatóságnak. Új vállalkozásukat egy erő- és néhány munkagéppel kezdték – mára már komoly vállalkozásnak számítanak a közepesek között. Vagyonuk azóta folyamatosan gyarapodik, likviditási gondjaik sohasem voltak. 200 hektáron termesztenek étkezési és vetőburgonyát, vöröshagymát, hibrid és csemegekukoricát. Törzsgárdaként megmaradt 7–8 fős állandó alkalmazottjukkal 90–100 milliós árbevételt érnek el az utóbbi években.
Farkas István elégedett ember, s biztos benne, hogy vállalkozásuk még szép jövő elé néz.
Feleségével, Reinhoffer Ágnessel három gyermekük életútját óvják, segítik szeretettel: Róbert agrármérnök, Ágnes joghallgató, Boglárka most kezdte az általános iskolát. Családi programokon, kirándulásokon tud igazán kikapcsolódni.
(Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)
0 Megjegyzések