Ferenc pápa minden ellenkező híresztelés dacára iszlámveszélyről és a globalizáció valós fenyegetéséről beszél. A liberális nyugati sajtó gyakran kiragad részleteket a pápa nyilatkozataiból és azt saját szája íze szerint tálalja. Legtöbbször hamis információkat ad a pápa migránskérdésben adott véleményéről, de még teológiai reformokról is, melyek nem léteznek, vagy nem úgy, ahogyan a médiumokban található. Ha Ferenc pápáról van szó, sajnos sokszor a jobboldali újságírók sem ellenőrzik a kapott információkat, csak átveszi a hamis lózungokat a liberális kiadványokból.
Minderre ékes bizonyíték a nov. 20-24-én tartott „ad limina” találkozó Rómában, ahol a pápa fogadta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjait, akik kényes kérdésekre is rákérdeztek. A migránsválságra adott válasz eltért attól, amit a világsajtóban olvashatunk. A két órás megbeszélésen elsőként a közel-keleti keresztényüldözés témáját vetette fel Kocsis Fülöp görög katolikus érsek–metropolita. Néhányan saját tapasztalatukat hozták Jézus szülőföldjéről, ahol nagyon erős a keresztények elüldözésére és meggyilkolására való törekvés. Természetesen a pápa tudott róla, és azt is tudta, hogy kikkel beszél. Rögtön a magyar egyház és a magyar állam segítségét említette, legnagyobb elismerését fejezve ki, amiért támogatják az ott élő keresztényeket.
A másik téma az Európát megszálló muszlim tömegek problémája volt. Márfi Gyula veszprémi érsek elmondta, hogy őt muzulmánellenesnek tartják egy médiamanipuláció miatt, holott csak félti Európát az iszlamizálódástól. A pápa szintén valós veszélynek látja az iszlámot, de figyelmeztetett, a globalizációval is számolni kell. Mindkettő a hit gyengülésére épít, akkor tud terjeszkedni, ha nincs tanúságtevő hit.
Azt gondoljuk, azt minden jóérzésű ember belátja, hogy az iszlám a légüres teret tölti ki, az elveszett hit helyett hitet, a gyermeknélküli kultúra helyett gyermekeket hoz. Nyilvánvaló, hogy fizikailag is meg kell állítani a terjeszkedést, de ez nem elég. Az európaiak hitét, szülési kedvét és kiegyensúlyozott családi életét még a kerítés sem pótolja. Jól érzi a problémát a kormány, amikor családi, gyermekvállalási kedvet támogató programokat vezet be, vagy a házasság védelme érdekében indít projekteket, vagy amikor támogatja mind több egyházi iskola létrejöttét, vagy a hitoktatást az iskolában. Hiányzik azonban még mindig a nagy írás, a Biblia könyvének megismerése az iskolákból, mely egyébként kultúránk alapja, a műveltségünk része.
A pápai találkozó érintett még egy fontos témát, a nemek és a nemzetek egybemosásának ideológiáját, mely ugyanolyan káros, mint az iszlámveszély és globalizáció. Ferenc pápa erre azt a szót használta, hogy „ideológiai gyarmatosítás”. Ugyanolyan valós veszélynek mondja a gend3r ideológiát, a nemek közötti különbség eltörlését és a nemzetek közötti különbség egybemosását Európában. Az emberi személyiség így elveszti identitását, ahogy a nemzetek is. Nem bezárkóznunk kell, hanem felvenni a harcot az ideológiai gyarmatosítás ellen. Ne hagyjuk, hogy a fiatalokat feleméssze az ideológiai globalizáció, biztassuk őket a generációk közötti párbeszédre – mondta a pápa.
Márfi Gyula veszprémi érsek beszélt arról, hogy a 150 éves török megszállás alatt minden lepusztult országunkban, így a magyarokban még él a veszélyérzet, de ezt ne azonosítsuk a muszlimellenességgel. Ferenc pápa is egyetértett azzal és valós veszélyként értékelte, hogy Európa iszlamizálódik és dekrisztianizálódik. A veszprémi érsek Iránnal kapcsolatban említette, hogy 2008-ban olyan törvényt vezettek be, ami szerint, aki elhagyja az iszlám vallást, azt halálra kell ítélni. Ha egy muszlim férfi keresztény nőt vesz feleségül, annak és gyermekeinek is muszlimnak kell lennie, különben megölik.
Mindebből látható, hogy Ferenc pápa nagyon is jól látja az iszlamizáció és globalizáció veszélyét, valamint a családokat, nemzeteket fenyegető folyamatokat, ám hangsúlyozza a prudentiát, az okosságot. Ésszel él, amikor nyilatkozatokat ad a liberális sajtónak, ahogy Jézus mondta: „Legyetek szelídek, mint a galambok, és okosok, mint a kígyó”.
Hozzátehetjük, hogy ebben a neoliberális diktatúrában, amiben élünk, erre szükség is van. Hogyan maradhatna fent e nélkül az egyház? Láthattuk, mi történt XVI. Benedek pápával, aki „a muszlim vallás a béke vallása” liberális ködösítés ellenében azt mondta, hogy Mohamed csak erősz@kot hozott a világba. Ez a nyilatkozata támadások sorozatához, végül lemondásához vezetett. Mindenben ilyen kendőzetlenül és határozottan képviselte az eredeti keresztény tanítást, ezt azonban nem tűrte a liberális világ. Don Bosco álma juthat erről eszünkbe. Látta, hogy az egyház hajója óriási veszélybe került, mindenfelől támadták, végül a pápát megölték. Megjegyezzük, az álomképek mindig felfokozott drámaiságból építkeznek, így a megölés nem feltétlenül szó szerinti, lehet félreállítás értelme is. Az álom szerint ezután olyan gyorsan választottak új pápát, hogy az ellenség alig ocsúdott fel, már új pápa kormányozta a hajót, így kénytelenek voltak háttérbe húzódni, az egyház pedig megmenekült.
Ferenc pápa okosan kormányozza az egyház hajóját, könnyed kommunikációval győzi le az ellenséges médiát. Tudnunk kell, hogy egyetért az iszlámveszéllyel, a globalizmus kártékonyságával, elutasítja a gend3rt és a nemzetek egybemosásának kísérleteit.
Jelentősége van annak, hogy a konferencia végén, miután e lényeges kérdéseket megbeszélték, együtt elimádkozták az Úrangyala imádságot. Ez az imádság ugyanis a déli harangszóval együtt a muszlim veszedelem ellen hív. 1456-ban II. Kallixtusz pápa vezette be a napi ötször szóló müezzin ellenében a háromszori harangszót, ami után az Úrangyala imádságot mondják a keresztes seregek győzelméért. A nándorfehérvári győzelem után minden délben hálaadásként szól a harang és hangzik az ima. Először Magyarországon vezették be és vált szokássá, majd innen került az európai keresztény országokba. VI. Sándor pápa az 1500-as években a török veszedelem miatt ismét elrendelte a harangszót, ami után mindig az Úrangyala imádság jön. A harangszó világszerte a magyar történelem egyik legjelentősebb győzelmének emléke előtt tiszteleg.
Magyarország ismét meghúzta a harangot. Reméljük, úgy történik, mint régen, Magyarország győz és minden európai ország követi a harangszót!
Illyés Gyula: Hunyadi keze (részlet)
Hol az a kéz? Porlad? Nem. Dolgozik egyre. Delente
húzza híven ma is ő mind a harangot, amely
bimbamozva kiált nagy örömhírt, (mit ki sem ért már)
Róma, Rouen, – Tahiti tornyaiban (magyarul!)
s mintha jelezne tüzet vagy hirtelen árvizet, úgy kong
(néha az értőknek – úgy szaporáz riadót)
majd (– mert hajh, ki neszelt magyar is százéveken át rá? –)
csöndít a csöndbe komor gyászdalokat, temetést.
Így kong-bong a harang folyvást s még húzni fogod tán
századokig, János, néma, magyar toronyőr!
Szerző: Pók Katalin
0 Megjegyzések