Évtizedek óta gyűjti a régi okányi fényképeket, híreket Szabó Sándorné – vagy ahogy a helyiek ismerik: Terus néni –, a Békés Megyei Hírlapból is rendre ki szokta vágni a településhez kapcsolódó, a településről szóló cikkeket, hogy beragassza egy kötetbe. Mint elmondta, amíg egyesek szerint gyerekes dolog, amit csinál, addig mások örülnek, hogy visszakereshetik a nála lévő kollekcióban a történéseket.
Rólunk írták (írtam) nektek – ez szerepel a borítón, azon a tucatnyi, gondosan és szépen bekötött könyvön, amit Szabó Sándorné féltve őriz otthonában. Három évtizede kezdte gyűjteni az Okányról szóló, az Okányhoz kapcsolódó cikkeket, azokat rendre kivágta a Békés Megyei Népújságból és a Békés Megyei Hírlapból. Ahogy bejárta a települést a hír, hogy mi a szenvedélye, folyamatosan gyarapodott a kollekció, sok régi képet kapott.
– Ez a kötet a helyi sportolókról szól, ez pedig a helyi iskoláról, a tanítókról – mutatta Szabó Sándorné. A Terus néninél fellelhető kollekció egy igazi – és ha megengednek ennyi személyest: talán felbecsülhetetlen értékű – helytörténeti gyűjteménynek is tekinthető, hiszen az egykori fotók, cikkek révén évtizedeken keresztül végigkövethető a település fejlődése, történelme. Látható, hogyan építették a ’40-es években a futballpályát, az általános iskola miként vált kicsiből naggyá.
– Egyesek gyerekes dolognak ítélik, mások viszont örülnek, hogy visszakereshetik, mi történt; vannak, akik jönnek is nézegetni a köteteket – folytatta. Van, hogy ő maga is nosztalgiázik, leemeli a polcokról a vaskos könyveket. Most is kapott egy megbízást a református egyháztól, hogy bizonyos információkat felkutasson. Emellett szinte naponta ragad ollót és ragasztót, bővíti a kollekciót a legújabb okányi hírekkel.
– Az okányi újság is le van fűzve, abba én is írtam, írok cikkeket, kirándulásokról, versenyekről például. Találtam egy régi naptárat, ami a gazdákat szólította meg, abban jelezték, hogy az adott hónapban milyen feladataik vannak, például, mit kell csíráztatni, hogyan kell melegágyat készíteni. Ezeket jelentettem, jelentetem meg rendre a helyi lapban – ecsetelte Terus néni.
– A helyi téeszben dolgoztam, a traktorüzemnél teljesítményigazolóként, közel száz ember között, mindennap állandóan jöttem és mentem. Amikor nyugdíjas lettem, rá kellett ébrednem, hogy nem állhatok le, valamivel foglalkoznom kell – magyarázta, sajnálkozva amiatt, hogy véleménye szerint az emberek egyre kevesebbet beszélgetnek egymással érdemben, legfeljebb csak pletykálnak. Aktív életet él, benne van a faluszépítők egyesületében, az értéktárbizottságban, az egyháznál presbiter.
Terus néni és férje 1964-ben, 53 éve mondta ki a boldogító igent. Akkor kitöltöttek egy rejtvényt és cserébe kaptak egy hónapra szóló előfizetést. Attól kezdve járt, jár nekik a Békés Megyei Népújság és a Békés Megyei Hírlap. Először a glosszát, a Jó reggelt!-et olvassa el, majd az interjúkat, de kíváncsi a sporteredményekre is, naprakész az okányi futballcsapat és a biliárdosok eredményeit illetően. Nem véletlen, hiszen férje 17 évig őrizte az okányi kaput.
0 Megjegyzések