“A WTA azon döntése, hogy megnevezte az év játékosát, szembement a józan ésszel, az évnek ugyanis még egyáltalán nincs vége, a ranglista pedig még korántsem végleges.”
Ezt írta Peter Bodo néhány nappal ezelőtt az ESPN-en. Véleményét, Mary Carillo, a Tennis Channel elemzője is alátámasztotta.
“Tavaly a férfiak versenye az utolsó meccsig nyílt volt, ami nagyszerű. Az idén a nőknél hasonló a helyzet. Hogy lehet döntést hozni arról, hogy ki az év játékosa, amikor még tart a szezon, és nem dőlt el, hogy ki lesz a világelső?”
Nem arról van ugyanis szó, hogy Garbine Muguruza, aki ranglista-másodikként megkapta az év játékosa címet a WTA-tól, végigdominálta volna az évet. Ő lett ugyan Wimbledon bajnoka, de azon kívül mindössze egy tornát tudott nyerni. Jelena Ostapenko a Garrost húzta be, és szintúgy egy versenyt nyert még pluszban.
Ilyen alapon akár ő is lehetett volna az év játékosa.
Vagy akár lehetett volna Simona Halep is, aki ugyan nem nyert majort, de játszott döntőt, behúzta a madridi premier 5-ös tornát, és történetesen ő a világelső.
“Szerintem nincs most igazi világelső” – tette hozzá Carillo. “Bárki nyeri is a szingapúri vb-t, sokat nő majd a szememben. Legyen az akár Halep, akár Muguruza.”
Azóta tudjuk, egyikük sem nyeri meg a vb-t. Mert nem csak, hogy nem jutottak tovább a csoportjukból, hanem ráadásul mindketten utolsóként végeztek.
Összehasonlításképp azt mindenképp el kell mondjuk, hogy a férfiaknál mindig az év végi világelső az év játékosa. Akármikor dől is ez el. Akár már a vb előtt, akár csak az utolsó meccsen. Lehet, hogy ez sem a legtökéletesebb eljárás, de legalább egy stabil, kézzelfogható, jól védhető dolog.
Ha Muguruza nyerte volna a tornát, akkor úgy tűnhetett volna, hogy a WTA egy rendkívül bölcs, és előrelátó döntést hozott. Ha Halep, és mondjuk úgy, hogy menet közben a spanyolt is legyőzte volna, az viszont felettébb kínos lett volna nekik. Ma már tudjuk, hogy egyikük sem győzhet, azonban versenyben van még Karolina Pliskova, aki akár mindkettejüket beelőzheti a világranglistán, amennyiben ő lesz a végső győztes Szingapúrban.
Bár elég sokan értetlenül állnak, a WTA egyelőre nem adott magyarázatot arra, miért ezt az eljárást választották. A dolog a következőképp zajlott:
A díjazottakról a nemzetközi szaksajtó emailben leadott szavazatai döntöttek. A határidő az idén október 16. volt annak ellenére, hogy rendkívül kiélezett harc folyt a világelsőségért. Noha sok újságíró, pont a fentiek miatt, tartózkodott a szavazástól, Muguruza elegendő voksot gyűjtött ahhoz, hogy ő legyen a győztes.
Persze mindenki érti a szponzorok szerepét, a rajongókat, a piaci viszonyokat, azonban egy ilyen módon előre meghozott döntés meglehetősen kontra produktívnak tűnik. Ha a WTA-vb majdhogynem olyan fontos, mint egy GS-torna (legalábbis a szervezet folyton ezt próbálja sugallni), akkor vajon miért nem várták meg a döntéssel a verseny befejeztét?
Fentebb írtuk, hogy Pliskova simán lehet még világelső az év végén. De nézzünk meg egy másik szcenáriót is. Mi lenne akkor, ha Venus Williams nyerné a vb-t? Ott van a legjobb négy között, úgyhogy miért is ne? Úgy lehet világbajnok 37 évesen, hogy, ne feledjük, ő nyerte a legtöbb Grand Slam-meccset az idén. Jó, nem nyert tornát, de ott volt két major-fináléban, és mindössze 15 versenyen indult a vb előtt, míg Muguruza például 20-at játszott.
Úgyhogy, ha győzne, Venus egy kifejezetten védhető választás volna az év játékosa címre még úgy is, hogy nem nyert Grand Slam-et, és még csak nem is ő lesz a világelső.
Félreértés ne essék, nem Muguruzával van a baj, hanem az eljárással. Most, hogy már tudjuk, hogy nem lesz világbajnok és világelső sem az idén, ott tart, hogy van egy Grand Slam-győzelme plusz egy Cincinnati-sikere. Ez azért nem olyan elképesztően nagy fölény, hogy előre oda kellett volna neki adni az év játékosa címet.
Bárhogyan is alakulnak a hátralévő meccsek Szingapúrban, annyi bizonyosan látszik, hogy a díj odaítélésével illett volna megvárni a világbajnokság végét.
Főleg, hogy egyébként maga a WTA is rendkívül fontosnak tartja ezt a tornát.
0 Megjegyzések