Azóta, hogy Angliában néhány napja újabb, ezúttal gázolásos merénylet történt, Európa-szerte arról zajlik a vita, vajon mit tehetnénk a földrész nagyobb biztonságáért.
A kérdés hosszabb ideje aktuális, és elsőre azt gondolhatnánk, ki-ki a saját szempontjai szerint próbálja megfogalmazni a választ. Ugyanakkor egyáltalán nem bizonyos, hogy ez valóban így van. Ha az ember fellapozza az eseménynaptárt és átgondolja, hogy ki, mikor és hol tett látogatást, folytatott tárgyalásokat az elmúlt hetekben, még azt is gondolhatja: vannak, akik a mások szempontjait, érdekeit próbálják érvényesíteni, amikor hozzászólnak a biztonság témaköréhez.
Itt van mindjárt Soros György szereplése az Európai Unió fórumain. Bizony, jó lenne tudni, ki hívta vagy küldte az üzletembert az utóbbi időkben, méghozzá több alkalommal is, hogy tanácsaival hozzájáruljon Európa problémáinak megoldásához. Szívesen elhinné bárki, hogy az amerikai milliárdost kizárólag a jó szándék, az önzetlenség vezeti, a baj csak az, hogy ez távolról sem egyértelmű ebben az esetben. Saját korábbi megnyilvánulásai mondanak ennek ellent, jótékony gesztusai ugyanis – önnön közlései szerint – általában kifizetődő üzleti tranzakciókhoz csatlakoznak.
Általában – ha igaz – Soros segíteni akar a migránsoknak, ezért betelepítené őket Európába, de támogatná Európát is, hiszen, ha kell, hitelt nyújtana a költségek fedezéséhez. A profit konkrétan nem nagyon kerül szóba, a hangsúlyokból viszont az vonható le, hogy a baráti segítségért valamiféle hála járna cserébe. A hála megnyilvánulása főként az lehetne, ha az érintettek lemondanának önvédelmükről, lebontanák például a kerítést, amelyet saját biztonságukért építettek. Sem fizikai, sem jogi határzár nem kell, mégpedig azért nem, mert mindez lehetetlenné tenné, hogy a jótét lélek emberbaráti törekvései megvalósuljanak.
Közben a népvándorlás változó intenzitással, de folyamatosan zajlik, noha kétségtelen, hogy a Törökországgal kötött korábbi megállapodás és persze a Magyarország határain felépített műszaki határzár sokakat meggondolásra késztetett. Jelenleg legalább attól nem kell tartani, hogy a Szíriából, Afganisztánból és máshonnan beáramló tömegek a nyáron ismét ellepik a Keleti pályaudvar környékét vagy az Ausztria felé vezető országutakat.
Az ismétlődő terrorcselekmények viszont minduntalan arra figyelmeztetnek, hogy az ügy rendezésre vár, az országok egyéni és közös biztonsága elsőrendűen fontos kérdés. Mindenkinek meg kell tennie a megfelelő lépéseket. Ezért is különös egyebek közt, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje a nyugati sajtóban a kerítés szétszereléséről beszélt. Sőt Botka László Soros György legutóbbi látogatása idején éppen Brüsszelben tárgyalt. Vajon kinek az érdeke, hogy a létfontosságú kérdések ilyen formában és ilyen időpontban kerüljenek terítékre? Magyarországnak aligha.
Már csak azért sem, mert most következik a kvótaper újabb fordulója – Luxembourgban a jövő hónapban hozzák nyilvánosságra az Európai Bíróság szakértőjének álláspontját. Hazánk, önvédelemből, annak idején nyomban megtámadta az Európai Tanács 2015-ös határozatát, amely arról szólt, hogy a migránsok egy részét szét kell osztani a tagállamok között. Botka mostani brüsszeli utazása és nyilatkozata sajnos hátrányosan érintheti a kvótaper kimenetelét is.
A terrorcselekmények időről időre felvetik az állami, politikai vezetők felelősségének kérdését. Közülük talán sokan abban bíznak, sosem kell számot adniuk mulasztásaikért, a történelmi tévedésekért. A körülmények kényszere miatt ugyanakkor előbb-utóbb ezek a szereplők is rádöbbenhetnek arra, hogy mindennek van határa.
0 Megjegyzések