A mi mesénkben új figurák vannak. Az orosz hacker, aki sötét szobában, villogó képernyő előtt veri a klaviatúrát, mert erre utasította őt Putyin.
A mesék többsége egyszerű alapvetésből indul ki: a hős kisebb-nagyobb bonyodalmak során eléri célját, majd kultúrkörtől függően boldogan él, amíg a világ forog, vagy ő meghal. A való élet azonban nem mese, csak sokkal egyszerűbb meseként felfogni. Rámutatni valakire, hogy ő a hibás. Felállítani a papírmasé figurákat, ahol minden ember ugyanúgy mozog, ugyanolyan rugóra jár az agya, ugyanazok a céljai, mint az összes többinek.
Az olaszok hangosak és spagettit esznek, a brazilok jól fociznak, a németek hűvösek és nincs humoruk, de jó a sörük. Ilyen egyszerű a világ. A mi mesénkben új figurák vannak. Az orosz hacker, aki sötét szobában, villogó képernyő előtt veri a klaviatúrát, mert erre utasította őt Putyin. Az álhírgyártó újságíró, aki kiszámolja, milyen hatással lesz hazugsága a közvélemény-kutatási adatokra. Hiába, a mesevilág egyszerű. Ezek a figurák bukni fognak, hiszen rosszak.
Katar terroristákat támogat, mondja ezt Szaúd-Arábia és nyolc közeli szövetségese. Köztük van az egyiptomi Muzulmán Testvériség, valamint a palesztin Hamász mozgalom. Igen, mindkettő rengeteg merényletet hajtott végre az évtizedek során, utóbbi 2007 óta irányítja a Gázai övezetet. Az ottani legnagyobb fejlesztések mind Katarhoz kötődnek, a kis félszigetről öntik oda a pénzt, Izrael pedig ezt legalábbis elnézi, de inkább támogatja. A Muzulmán Testvériség Egyiptomban egy éven át uralkodott, szabad választásokon kerülve hatalomba, amíg meg nem döntötték Mohamed Murszit, és jött vissza a hadsereg a demokrácia legnagyobb bánatára, de az országot minden bizonnyal megmentve.
Az Egyesült Államok nyolcévnyi Obama-tétovázás és félévnyi Trump-zűrzavar eredményeképpen egyértelműen kisebb befolyással bír a Közel-Keleten, mint az ezredfordulón, ezért a szabadon hagyott űrbe betolakodott egy sereg trónkövetelő. Irániak. Oroszok. Kínaiak. Törökök. Amerika számára Izrael és Szaúd-Arábia stratégiai fontosságú oszlopok, amelyeken nyugszik a Pax Americana. Vaskos oszlopok ezek, be vannak ásva a sivatagba, a környékükre se engednek senkit, időnként megerősítik jó szóval és fegyverrel, ígéretekkel és pénzzel. Igen stabil rendszer. Ezért is akarják ledönteni az oszlopokat azok, akik egy másfajta rendszerben érdekeltek, más oszlopokat építenének, ezeket meg ledöntenék, mert zavarják a kilátást.
Szíriában voltaképp világháború folyik terroristákkal, hackerekkel, Trumppal és Putyinnal, irániakkal, törökökkel. Útépítő kínaiakkal, számító indiaiakkal, saját államról álmodó, erős izraeli kapcsolatokkal bíró kurdokkal, amerikai fegyverekkel harcoló, roppant mérsékelt lázadókkal, akik mindig attól függően mérsékeltek, hogy ki adja a zsoldot. Kinek az érdekeit szolgálják ki, kinek a kártyapaklijában bújnak meg ászként, de legalábbis bubiként.
Az orosz hacker pedig hiába lett általánosan elfogadott mesehős, a kínai, amerikai, indiai, iráni, izraeli hacker ugyanolyan mestere számítógépének, csak kevesebb szó esik róla, mert nem az ő médiája uralja az egész világot. Álhíreket gyárt és beavatkozik a demokratikus választásokba? Igen, ez is igaz, a felsoroltak mindegyike ezzel keresi a kenyerét, ahogy a Facebook is, a mindenki által használt kémszoftver, amelynek hatását a demokratikus nyugati országok választásaira soha senki nem becsülte még fel.
Csak annyit tudunk, hogy cseppet sem ártatlan, az ezerarcú háború egyik kis szeletkéje, amely szórakoztató is lehet, hatékony, de nagyon kevéssé megbízható információforrás. Ez amolyan XXI. századi mese. A végén a jó nem nyeri el jutalmát, se a gonosz a büntetését, mert nincsenek benne se jók, se gonoszak, és soha sincs vége.
0 Megjegyzések