„Svédország a világ lelkiismerete” ismétli nagy előszeretettel a svéd média, mivel az ország betartja az ENSZ határozatait, a világbéke szószólója, a női egyenjogúság és a rasszizmus elleni küzdelem, a szolidaritás vezető országa és nem utolsósorban a környezetvédelem élharcosa. Svédországban fejlett és működőképes a demokrácia, a polgárok szabadon élnek, gondolkodnak. A média szempontjából azonban vannak kisebb problémák.
A kiterjedt család mintegy 75 tagja vesz részt kisebb-nagyobb mértékben a holding igazgatásában. A fennmaradó 35 százalék alapítványok tulajdona, de azok természetesen szintén a Bonnier család irányítása alatt állnak.
A svéd média közel másik felét norvég Schibsted család birtokolja. A família története 1839-ben kezdődött Christian Schibsted családi vállalkozású újság- és könyvkiadójával; 1989-ben lettek részvénytársaság, a céget az oslói börzén jegyezték be 1992-ben. Staffan Sundin szerint a Schibsted-birodalomnak 6900 alkalmazottja tevékenykedik szerte a világon, 29 országban, többek között Magyarországon is. A Schibsted Media Group (Schibsted ASA) tevékenysége a sajtó, a multimédia, az online média- és a mobilszolgáltatások körül csoportosul, tavalyi tiszta hasznuk 14,3 milliárd norvég korona volt, a nyereség 35 százaléka az online tevékenységből származik.
A két mamutcég persze védi a maga területét. A média világának bevételeit főképp a reklámok mennyisége szabályozza. Ezeknek az óriáskonszerneknek tehát nincs más teendőjük, mint a reklámpiac egymás közötti sikeres, maradéktalan felosztása, és ha ezt sikeresen elvégzik, akkor az esetleges konkurenciának nem marad a tortából, önként felhagy a tevékenységgel. A Bonnier és a Schibsted család nézetei közismertek, így aztán természetes, hogy rigorózusan ügyelnek arra, hogy a konszernjeik vezetői se gondolkozzanak másképp. Ennélfogva a sajtótermékek vezetői is hagyományosan liberálisak, hangyányi balos-, illetve polgári beütés engedélyezett. Az alkalmazottak is szigorúan követik ezt a vonalat, tökéletesen működik az öncenzúra. Nem csoda, hiszen, aki ettől eltér, az már nézhet is más munka után.
Vannak persze a svéd sajtóban is vad kifakadások, csakhogy ezek soha nem a svéd valóságot ostorozzák, hanem kizárólag más országokat, illetve más nézeteket. Ez a konstrukció eredményezi többek közt azt, hogy Magyarországot a svéd sajtóban minden további nélkül lehet rasszistának titulálni, vagy ahogy a tévében pár éve tették, a libatömés és tolltépés kapcsán a magyarokat gonosz, érzéketlen népként beállítani. Manapság leginkább az ázsiai és afrikai menekültek iránti kötelező szolidaritás a téma, így a visegrádi országok sokszor negatív fényben jelennek meg. Az ellenvéleménynek legfeljebb egy apró cikk ad helyet a kiegyenlítettség nevében. A svédek az elektronikus média szorgos és értő használata mellett ragaszkodnak újságjaikhoz. Szinte minden háztartás előfizet a nagy lapok valamelyikére. A Kvällsposten és az Expressen könnyebb olvasatú baloldali beállítottságú napilap, a Svenska Dagbladet és a Dagens Nyheter polgáribb hangvételű.
A mamutkonszernek vezető lapjainak és tartalmának mostanában komoly bírálói akadnak, igaz, nem a hivatalos média részéről, hanem az interneten, ahol a két médiacsalád egyre aktívabb ugyan, de az online-területre a Bonnierek és a Schibstedek konszernje egyelőre nem tudott teljesen betörni. Ennek eredménye az, hogy a vezető média nem foglalkozik a bevándorlók erőszakos cselekedeteivel, míg a világhálón olvashatók ilyen jellegű cikkek, ahogy az is, miként vált a bevándorlásellenes jobboldali Svéd Demokraták az ország legtámogatottabb pártjává.
0 Megjegyzések