Tudom, nem kellene ezen rugózni, sokkal fontosabb ügyek vannak itt, ráadásul kormányzati hőscincérkedés is megy egyfolytában, nagy, gender- és píszíellenes tabudöntögetésnek álcázott haverkistafírozás közpénzekből. Mégis. Lehetetlen megállni a visítást, amikor az ember ilyeneket olvas.
Genderegyenlőtlenség van a politikában! – szörnyülködik Ternovics Fruzsina a Mindseten. Utóbbi egyébként remek kezdeményezés, ifjú titánok pszichológiai szaklapja, kifejezetten örömteli az önszerveződésük, a létük.
Nem úgy ez az írás, amely magán viseli mindazt, ami miatt minden lopást és szervezett hazugságot feledve rég berozsdált tűjű „Orbán Viktor – az én miniszterelnököm” kitűzője után nyúlna bárki, akinek volt olyanja. Nekem mondjuk nem volt, de ez mindegy.
Ternovics számokkal indít. Magyarország jelenlegi kormányában egyetlen női miniszter sincs (igaz állítás, persze Bajnaiéban sem volt, de a cikk nem pártpolitikai, úgyhogy ez most mindegy), a Parlamentben pedig 10,1% a nők aránya, amivel az ország – jóval az átlag alatt maradva – a 158. helyet foglalja el a világ országainak rangsorában.
S ez persze baj. Azért baj, mert „a demokratikus politika kulcstényezői a részvétel és a képviselet, épp ezért merül fel igényként a képviselők nemének azonos aránya”.
Hogy mi van? Kikben „merül fel”? Zöldekben és balosokban szokott, de ez legyen az ő bajuk, ne általánosítsuk talán ezt az igényt.
Aztán jön ez:
„A nők jelenléte a törvényhozásban lehetőséget ad a női érdekek képviseletére, megváltoztatja a politikai stílust és kultúrát, ráadásul elősegítheti, hogy a nőket érintő problémákról és megoldási javaslatokról is szó essen.”
Ez már csak azért is szép kitétel, mert miközben Ternovics a „szexizmust” és a „gender-sztereotípiákat” kárhoztatja a csúnya „egyenlőtlenség” okaként, maga is csodálatos sztereotípiákat gyárt. A nő, aki megváltoztatja a politikai stílust. Ühüm. Mert a nő olyan gondoskodó, megértő, kedves. Igen. Persze. Hogyne. Mégis mi ez, ha nem sztereotípia? Mert van, persze, hogy egy nő éppen ilyen. Máskor meg hisztérikus, vagy kiszámíthatatlan. Akárcsak a férfiak egyébként. De nézzük csak közéletileg!
Schmidt Mária például rendkívül visszafogott, nőies szokott lenni politikai vitákban. Vagy Morvai Krisztina. Ő is. Olyan finom. Vagy akár az LMP-társelnök Szél Bernadett, akiről nem véletlenül írták a két legutóbbi parlamenti felszólalása után sokan, hogy „egy, csak egy legény volt talpon a vidéken”.
Tudom, tudom, van erre is magyarázat: hát nekik el kellett férfiasodniuk azért, hogy érvényesülhessenek! Elfogadták az elnyomó patriarchátus szabályrendszerét, ezért ilyenek.
Holott fenét. Egyszerűen arról van szó, hogy ha kemény vitákban kell helytállni, akkor ott keménynek kell lenni, s akinek ehhez kedve és ereje van, az nőként és férfiként is megteheti. Szerencsére. Ezt hívják esélyegyenlőségnek. Egyenlőségre meg, fele-fele arányra: semmi szükség. A képességek talán fontosabbak, mint a nem.
Ternovics szerint persze nem. Még a felelősöket is megnevezi. Felelősöket!
„A főbb döntéshozó testületekben tapasztalható nemi arányok közti egyenlőtlenségért a választók, a pártok és politikusok egyaránt felelősek. Amellett, hogy a nők nem vállalnak kellő számban képviselőjelöltséget, a pártok pedig kisebb arányban jelölnek női jelölteket, a választók többsége nem szavaz nőjelöltre.”
Hát, ha ez gond, akkor bizony a nőkkel van baja Ternovicsnak. A választók nagyobb része ugyanis: nő. S hogy ők nem szavaznak nőjelöltre? Megtehetnék, de a genderistákkal ellentétben szerencsére érzékelhetően nem a kromoszómáikkal gondolkodnak, hanem az agyukkal. Vagy épp a szívükkel. És akkor szimpátia alapján adják a voksukat – általában férfiakra. Adhatták volna sokáig nőre is, Magyarországon is, ha ez lett volna a szempont: miniszterelnököt csinálhattak volna Dávid Ibolyából. Nem tették. Most Szél Bernadettet emelhetnék kormányfővé akár. Nem fogják. Mert tudják, hogy egy vezetői megbízáshoz nem elsődleges szempont, hogy ki milyen nemű.
Ez olyan borzalmakhoz vezet, hogy „világszinten átlagosan még mindig csak 23,3% a nők aránya az országok parlamentjeiben”.
Nézzük csak. Európa legerősebb gazdaságát épp egy nő irányítja épp, az Egyesült Királyságnak nem csak uralkodója, de miniszterelnöke is nő, Franciaországban egy nő mérkőzött az elnöki székért a második fordulóban, az Egyesült Államokban pedig fél évvel ezelőtt egy nőre többen szavaztak, mint az elnökséget a választási rendszer ottani bonyolultsága miatt megszerző férfira.
Ekkora, hatalmas, világszintű problémáról beszélünk 2017-ben.
Forrás: Szakálla van, gender
0 Megjegyzések