Ne azt kérdezd, hogy mit tud érted tenni a hazád, hanem azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért

Száz éve született John Fitzgerald Kennedy.

Az Egyesült Államok 35. elnöke, John F. Kennedy egyszerre történelmi személy és mítosz. A mai napig az érdeklődés középpontjában áll nemcsak saját hazájában, de szerte a világon. Nem véletlen, hiszen az 1963-as dallasi merénylet 46 éves áldozatát örök fiatalként, a remény politikusaként őrzik szívükben az emberek.

Századik születésnapján Amerikában országos megemlékezéssel tisztelegnek előtte. A televízióban Kennedy-műsorokat sugároznak hétfőn. A bostoni Kennedy Múzeum és Könyvtárban új kiállítást nyitnak meg, a washingtoni Kennedy Centerben többek között Renée Fleming operaénekesnő, Martin Sheen színművész lép fel a gálán. Kiadnak Kennedy-emlékbélyeget és új könyveket is.

De megcélozták a fiatalokat is: lesz Kennedy TED talk, a híresen sportos család inspirálta fitness-összejövetel, és egy olyan digitális projekt is, amelyben a világ minden tájáról várják a Kennedy nevét viselő létesítmények fotóit.

Az arlingtoni nemzeti temetőben pedig ezrek róhatják le kegyeletüket az elnök és családja sírjánál.

John Fitzgerald Kennedy 1917. május 29-én született a Massachusetts állambeli Brookline-ban, Boston elővárosában, dúsgazdag ír családban. Második volt a kilenc gyermek közül. Üzletember, nagykövet apja mindegyik fiát politikusnak nevelte. Miután bátyja, Joseph repülőszerencsétlenségben meghalt a második világháborúban, a családi ambíciók beteljesítése Johnra hárult. A Harvard Egyetemtől, a haditengerészeten át a Kongresszusig, a Szenátusig vezetett az út a Fehér Házba.

1960-ban a Demokrata párti John Kennedy a republikánus alelnökkel, Richard Nixonnal küzdött meg. Bár Nixon jóval tapasztaltabb politikus volt, a média újszerű felhasználása, Kennedy fiatalsága meghódította a szavazókat. Ma már hihetetlen, de a 60–as években nagy hátránynak számított Kennedy katolikus vallása a protestáns Amerikában. A demagógok még attól is reszkettek, hogy ezentúl nem Washingtonból, hanem a Vatikánból irányítják majd az országot. Kennedynek ki kellett jelentenie, hogy mindenekfelett demokrata politikus, aki történetesen katolikus.

Kennedy hajszállal győzött csak Nixon előtt 1960-ban, és 44 évesen az Egyesült Államok legfiatalabb elnöke lett. 1961-es beiktató beszéde az amerikai történelem egyik felejthetetlen dokumentumává vált. Kennedy a háború utáni nemzedék békevágyára, optimizmusára alapozott.

Rövid elnökségét kül- és belpolitikai válságok határozták meg. A politikai idealizmust és pragmatizmust ötvöző Kennedy a kezdeti kudarcok után felnőtt a feladathoz. Miközben karizmatikus egyéniségével, kiváló szónoklataival megnyerte a fiatal nemzedéket, keményen leszámolt hazai és külföldi ellenfeleivel. A hidegháború meghatározó politikusa lett, aki felismerte Nyikita Hruscsov világhatalmi törekvéseit, a szovjet birodalom terjeszkedési politikáját. Az 1962-es kubai válságban mutatott visszafogottságával pedig megmentette a világot a nukleáris háborútól. A Kuba partjai közelében telepített szovjet atomrakétákat blokád alá vette, s a titkos tárgyalások után Hruscsovnak visszakoznia kellett.

Szergej Hruscsov, a szovjet pártfőtitkár Amerikában élő fia a Heti Válasznak elmondta, hogy édesapja kezdetben roppant gyengének tartotta Kennedyt, de később elismerte erejét. Halálakor édesanyja, Nyina Hruscsova zokogott Moszkvában.

Kennedyt otthon a polgárjogi küzdelmek, zavargások kötötték le. Ő tűzte ki célul a színes bőrűek szabadságjogainak biztosítását, amit utóda Lyndon Johnson váltott valóra.

A „Camelot-korban”a Fehér Házat a pompa, elegancia, művészetpártolás jellemezte, nem utolsósorban az elnök felesége, Jacqueline hatására. Ennek a reményteli időszaknak vetettek véget 1963. november 22-én a gyilkos dallasi golyók. A hivatalos nyomozás szerint magányos merénylő, Lee Harvey Oswald ölte meg az elnököt. Ám az amerikaiak sohasem hittek ebben a teóriában.

A századik évfordulón új megvilágításba kerül a Kennedy-örökség. A mélypontra zuhant európai–amerikai viszony idején érdemes felidézni a transzatlanti kapcsolatokban hívő elnököt, aki partnerként, nem alattvalóként kezelte európai szövetségeseit. Amikor a németeket a „rossz, nagyon rossz” jelzővel illetik ma Washingtonban, különösen jól cseng Kennedy 1963-as beszéde a berlini falnál. „A szabad emberek, éljenek bárhol, mind berlini polgárok. És ezért szabad emberként büszkén mondom e szavakat: Ich bin ein Berliner.”

Amikor a tudatlanság, durvaság, alpári stílus divattá vált, felüdülés arra a művelt, választékosan fogalmazó államfőre gondolni, aki írókat –Truman Capote-tól Stephen Kingig –, zeneszerzőket – Igor Sztravinszkijtól Leonard Bernsteinig –, filmrendezőket – Oliver Stone-tól Steven Spielbergig – ihletett meg.

Az elnök lánya, Caroline és három millenniumi gyermeke, Rose, Tatiana és Jack a bezárkózó, közélettől elforduló, virtuális világban élő fiatalokhoz is szólni kíván.

A megosztás, az ellenségkép-gyártás korában az egységet, a közösségért, a hazáért vállalt kötelességet hangsúlyozzák. Ki más fogalmazta volna meg ezt szebben, mint nagyapjuk! “Ne azt kérdezd, hogy mit tud érted tenni a hazád, hanem azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.”