Kelet-Közép-Európa, sőt a kontinens egyik legstabilabb, politikailag és gazdaságilag is biztos alapokon álló, demokratikusan felhatalmazott kormányát az a veszély fenyegeti, hogy nézetei és intézkedései miatt gátlástalan emberek aljas módszerekhez nyúlva megbüntetik.
Magyarországot azzal fenyegetik, hogy megvonják tőle az uniós fejlesztési támogatásokat és megfosztják azon szavazati jogaitól, amelyek európai uniós tagsága révén megilletik őt.
Hazánk környezetében csupa válságterület van. Ukrajnában háború zajlik. Horvátországban két éven belül harmadszor rendezhetnek választásokat az egymást követő ingatag kormánykoalíciók összeomlása miatt. Bosznia-Hercegovina egy működésképtelen államalakulat, amelyet nemzetközi felügyelettel, kényszerűségből próbálnak fenntartani.
A szerb–koszovói ellentét újra kiéleződött. Macedóniát civil szervezetek igyekeznek külföldi segédlettel etnikailag megosztani és tönkretenni. Görögország a pénzügyi és a migrációs válság terhe alatt nyűglődik. Olaszországot bevándorlók áradata szállta meg.
Törökország bevándorlók áradatával fenyegeti nap mint nap Európát. Csehországban az összeomlás szélére került a kormánykoalíció, a hamarosan előre hozott választásokat tartó Ausztriában pedig csak azért tudják megakadályozni a Nyugat által gyűlölt Szabadságpárt hatalomra kerülését, mert a tömeges bevándorlást határozottan elutasító Sebastian Kurz még náluk is népszerűbb.
Magyarország a nyugalom szigete egy őrült világban. A kerítéssel és a szigorú bevándorlási szabályokkal gátat szabtunk a korlátok és feltételek nélküli tömeges migrációnak, amellyel a tőlünk nyugatra és északra fekvő európai államok is jól jártak. A magyar kormány gazdasági intézkedései révén hazánk megerősödött, több befektetőt vonz az országba, az Európai Bizottság által elvárt államadóssági és költségvetési számokat is rendre teljesíti.
A munkanélküliség aránya régen látott mélységekbe zuhant, a visegrádi országok az európai növekedés motorjaivá váltak. Ha pedig Magyarországnak vitája támad a tagországokkal vagy Brüsszellel, azt mindig a jogszabályoknak megfelelően, az uniós eljárásokat betartva igyekszik rendezni. Tette ezt a bevándorlás kérdésében, és teszi ezt a civil szervezetekre vonatkozó ügyben is.
Az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban ülő „szakembereket” azonban ez egyáltalán nem érdekli, és valószínűleg sosem érdekelte igazán. Ez nyilvánvalóvá vált a Magyarországról szóló brüsszeli és strasbourgi „viták” során. „Bennünket nem az adott jogszabályok, hanem az általános politikai helyzet aggaszt” – mondták többen, többször, többféleképpen.
Milyen vita az, amelyben konkrét ügyek helyett a demokrácia eróziójáról értekeznek, náciznak, antiszemitáznak? Milyen lelkületű ember lehet az, akinek a CEU-ügyben tartott vitáról az jutott eszébe, hogy hamarosan könyveket égetnek a Kossuth téren?
A hetedik cikkely, vagyis az „atomfegyver” bevetésével kapcsolatos kezdeményezés is ugyanennek az undorító, gátlástlan, aljas támadásnak a része. A demokratikusan megválasztott lengyel kormány is tudja, milyen érzés. De hogy mi a közös a lengyel és a magyar kormányban? Az, hogy nemzeti, konzervatív, keresztény értékeket vall, szerves része szeretne lenni az Európai Uniónak úgy, hogy a Nyugatot lassan megfojtó liberális elvekből és politikai korrektségből nem kér.
Amíg azonban az Európában példa nélküli támogatottságot élvező Fideszt legális úton nem lehet elmozdítani a hatalomból, akkor azt illegális módon, külföldi segédlettel próbálják megkísérelni.
Forrás: Jöhet az atom
0 Megjegyzések