Már készítésekor is különleges értéket képviselt az a csodálatos váza, amely mostantól a Draskovits-gyűjteményt gyarapítja. A páratlan kerámiát nem csak szépsége teszi egyedivé, hanem a kialakítása is.
– Nézzen már be hozzám, mert valami olyat hoztak, amivel még én se találkoztam, pedig vagy ötven éve vagyok a szakmában – állította meg nemrégiben dr. Draskovits Dénest az egyik műkincskereskedő, akinek Budapest belvárosában van az üzlete. Jól tudta, hogy az avatott szemek azonnal felfedezik majd, igazi különlegességgel van dolguk, hiszen már eleve felbecsülhetetlen értékű az a főként Badár-kerámiákból álló gyűjtemény, amely dr. Draskovits Dénes tulajdonában van.
Az egykori városvezető több mint egy éve ajánlotta fel hasznosításra településének ezt a kincset, amely azóta állandóan látogatható kiállításként kapott helyet. Közben tovább gyarapítja a kollekciót, az elmúlt hónapok során közel száz darabbal bővült a gyűjtemény, amelyről túlzás nélkül mondható, hogy a Néprajzi Múzeum szakgyűjteménye után ma Magyarországon a leggazdagabb, legértékesebb és legátfogóbb.
A most talált kerámia valóban a páratlan kategóriába sorolható, igazi dísze lesz a kiállításnak.
– Ez a váza Badár Balázs kunszentmártoni tanítványa, Bozsik Kálmán műhelyéből került ki nagyjából nyolcvan évvel ezelőtt és az igazi különlegességét az jelenti, hogy valóban nem találkoztunk még hasonlóval – mondta el kérdésünkre válaszolva Pusztai Zsolt, a Túri Fazekasmúzeum igazgatója. – Kisebb hattyúnyakú vázák léteznek ugyan, de ekkora méretben és ilyen megmunkálással azonban eddig egyről sem tudtunk. Ennél ugyanis a hattyú szárnyát, tollazatát is aprólékos gonddal mintázta meg a mester. Egyértelmű, hogy egyedi megrendelésre készült annak idején, s talán valóban nem is létezett belőle másik.
Draskovits Dénes egyébként több mint négy évtizede „vadászik” a Badár-alkotásokra. Az indíttatást egy véletlen baleset adta.
– Az anyósomtól nászajándékba kapott Badár-féle koronás vázával kezdődött az egész – tudtuk meg a gyűjtőtől. – Őszintén szólva akkoriban fogalmam sem volt róla, milyen értékes. Egy óvatlan mozdulattal felrúgtam és ezernyi apró darabra tört. Először még úgy gondoltam, könnyedén pótolni fogom, keresek egy másikat.
Az évtizedek során össze is szedtem tucatnyi másik koronás vázát, ám egyik sem hasonlít arra az elsőre. Időközben viszont szenvedélyes gyűjtővé váltam. Feleségemmel együtt rendszeresen jártuk az aukciókat, bolhapiacokat, elhagyatott régi padlásokat, hátha újabb kincsre bukkanunk. Számos olyan darabja van a gyűjteménynek, amelyikből egyszerűen nem létezik másik, s még a muzeulógusok is elámulva nézik.
Bozsik, a sikeres Badár-tanítvány
Bozsik Kálmán nevéhez fűződik a kunszentmártoni fazekasság legvirágzóbb korszaka. A később oly elismert és népszerű mester 1872-ben született, s korán árvaságra jutott. Munkáin egyértelműen érezhető későbbi tanítómestere, Badár Balázs hatása.
Badár Balázs méltó utódjának tekinthetjük, aki magas színvonalon vitte tovább a mestertől tanult technikai tudást, szín- és motívumvilágot, s azon túllépve képes volt azt gazdagítani, s létrehozni egyéni stílusát. Díszedényei bejárták Los Angelest, New Yorkot, Chicagót, Stockholmot, Rómát, Milánót, Amszterdamot, Párizst, Brüsszelt.
Európa különböző országaiból kapott megrendeléseket a hazai igényeken kívül.
Forrás: szoljon.hu
0 Megjegyzések