Az unalom varázslatos luxusa

Kütyük uralta világunkban egyre kevesebben unatkoznak, pedig unatkozni jó, unatkozni luxus – gyermekkorban pedig varázslatos is lehet. Nagy kár, hogy erre általában csak felnőttként jövünk rá – írja a csalad.hu.

Távol álljon tőlünk a „bezzeg a mi időnkben” narratíva, de a mai felnőttek közül alighanem mindenki emlékszik még azokra a hosszú, forró nyári napokra, amikor nem nagyon volt mit csinálni, olvastunk, esetleg fociztunk, vagy csak lógtunk a strandon, feküdtünk a teraszon… Unalmas volt? Néha igen, de ez az unalom felnőttként visszatekintve valóságos adomány volt (bárcsak ma lenne időnk rá!), amiben viszont a mi gyermekeink már nem részesülnek.

A mobilok, tabletek, laptopok, a YouTube, a filmek, játékok önmagukban mind nagyszerűek, ám összességében folyamatosan információval bombázzák a gyermekeket, akik így nem tapasztalják meg, milyen álmosítóan nagyszerű is tud lenni egy unalmas délután – olvasható a cikkben.

A saját gyermekeinken azt látjuk, hogy szinte soha nem unatkoznak, vagy ha igen, az sem a klasszikus tengés-lengés, hiszen ha már végképp nem tudnak mit kezdeni magukkal, akkor a mobiltelefon kéznél van. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem tanulják meg kreatívan kitölteni az idejüket, nem agyalnak a „világ nagy dolgain”, nem néznek csak úgy ki a fejükből. „A gyermekeknek szükségük van arra, hogy a saját unalmuk során a világ elég csendessé váljon ahhoz, hogy meghallják saját magukat” – írta Dr. Vanessa Lapointe brit pszichológus, számtalan könyv szerzője.

Gyermekként persze másként telt az idő, nem feltétlenül percekben vagy órákban számoltuk, hanem aktív és passzív időszakokban. Egy-egy hosszabb autóút maga volt a végtelenség („mikor érünk már oda?”), amit maximum a szójátékok és a nagy közös családi röhögések oldottak és gyorsítottak. Az unalom egyébként olyan volt, mint egy időkapu, amin ki-be lehetett mászkálni a felnőttek és a saját világunk között. Az viszont csak utólag, felnőtt fejjel derült ki, hogy az unalom egyben luxus is, amiből manapság igencsak jól jönne egy jó nagy adag.

Ki ne szeretne csak úgy elheverni az ágyán, zenét hallgatva, unottan félrelökve az egyébként izgalmas regényt, a plafont bámulva, eltöprengve a világ számunkra éppen akkor legfontosabb dolgain? Az üzenet, ha van egyáltalán, nem más, mint hogy néha szabadítsuk meg a gyermekeinket a kütyüktől, hagyjuk őket unatkozni, hagyjuk, hogy felfedezzék az unalom csodálatos világán keresztül önmagukat. Egyszer még hálásak lesznek érte.

Forrás: Az unalom varázslatos luxusa