Köszönet Partinak, hogy megemlítette ezt az “elfelejtett” Moldova remeket, bár Jótündértől a Valahol Európában film “asszociációja” az ámokfutás után, ugyancsak helytálló, szerintem. A poszt végén belinkelt blogon hallhatod is a művet!
Az 1978-ban megjelent szatíra-kötet Moldova György határtalan fantáziájáról tesz tanúbizonyságot, habár az állami gazdaság főállattenyésztőjének rádióban elhangzott magas labdáját – „az alkalmazott tápszert a sertések túlságosan savanyúnak találták” – nem volt nehéz leütni egy ilyen koponyának.
Az ólon belül beszélt valaki
A „beszélő disznó” a Feketetelki Állami Gazdaság életét dokumentálja, mindazonáltal nem nehéz rájönni, hogy a történet mögött egyfajta korrajz húzódik meg. Józsi, a szószátyár sertés beszédkészségét különböző megfigyelésekre, hangulatjelentések készítésére használja, amely természetszerűleg számos komikus pillanat forrása lesz. Az emberi és állati jellemvonások, jellemzők vég nélküli keveredése adja a szatíra magvát, a könnyed poénokból alant olvasható rövid idézet.
Fent a teherautón az öreg kanok tisztelettel és szeretettel vették körül, de Józsi vigasztalhatatlannak mutatkozott, azt röfögte, hogy nem hajlandó ilyen megalázottan élni, ennél sokkal szebb a dicső halál. Az öreg kanok meghatottan néztek össze.
– Ez a malac sokra vihette volna – mondták –, nagy disznó lett volna belőle.
Józsi továbbtanul
Ahogy az egy ilyen műben joggal elvárható, fordulatokban nincs hiány. „Hősünk” megtanul írni-olvasni, tanfolyamokra és előadásokra jár, társadalmi életet él, vizsgafeladatot végez, de csak a gyakorlati próbatételeknél érzi igazán jól magát. Azt hiszem, ezek után már nem lehet meglepő a szemünk láttára kibontakozó szerelmi szál, Józsi a gazdaság igazgatónőjét környékezi meg – a románc további részleteiről szándékosan nem ejtek szót.
Józsi, ha nehezen is, de felfogta, hogy mit kívánnak tőle, kis noteszébe, melybe az idegen szavak magyarázatát jegyezgette, beírta: dialektikusan=csak a jót, jelentései ezután a malacok teljes elégedettségéről, példás fegyelmezettségéről számoltak be.
Egy karrier kiteljesedése
Moldova György írói képességeit mutatja, hogy a történet még a valóságtól erősen elrugaszkodott bekezdéseknél sem tűnik bugyutának, vagy kiszámíthatatlannak. Véleményem szerint ideális pontnak tekinthető az, amikor egy szatíra folyamatos gondolkozásra, a háttérben meghúzódó mélyebb mondanivalók felkutatására készteti az olvasót, miközben nem mellőzi a finom humort sem. Itt összeállt ez a tökéletes elegy, a „beszélő disznó” egy könnyen emészthető, fiatalabb és idősebb korosztályt egyaránt kacagtató pillanatokkal megörvendezhető olvasmány lett.
Itt pedig meghallgathatod:
0 Megjegyzések