Szeretnénk azt mondani, hogy a francia elnökválasztás tegnapi fordulóját sokféleképp értékelik, de az nem lenne tényszerű. Ugyanis a fősodratú sajtó örömmámorban úszik, míg az itt-ott fellelhető független médium igyekszik tárgyilagos elemezni, a fősodrat által minden nyugati országban a margóra szorított jobboldali alternatív portálok pedig egyáltalán nem örülnek az eredménynek.
Az alábbiakban a fennálló intézmények feltétlen hívének számító Eurobserver brüsszeli uniós szakportál, majd pedig a független német hírportál, a Deutsche Wirtschafts Nachricthen elemzését ismertetjük. Az Euroobserver cikkét így kezdi: „A május 7-i francia elnökválasztások második fordulója a szélsőjobboldalról és az EU-ról tartott népszavazással ér fel, miután a hagyományos baloldali és jobboldali pártokat kiküszöbölték.
A francia és európai zászlóval kampányoló szociálliberális Emmanuel Macron nézett szembe Marine Le Pennel, aki Franciaországot ki akarja vinni az euroövezetből és népszavazást akar szervezni az uniós tagságról.” A 39 éves volt gazdasági miniszter 23,9 %-ot kapott Le Pen 21,7 %-ával szemben. Ez első eset, írja a lap, hogy a Szocialista Párt és a középjobboldali Republikánus Párt egyike sem lesz ott a döntőben. Hacsak valami váratlan esemény nem történik, Macron lesz az új francia elnök, mert az úgynevezett republikánus frontban egyesülő bal- és jobboldali szavazók blokkolni fogják a szélsőjobboldalt.
A vasárnapi felmérések szerint Le Pent 62 – 38 %-kal győzi majd le. Európában felsóhajtottak, amiért várhatóan Le Pent legyőzik és kordában tartják az unió ellenes erőket. Az országos választásokat követő példátlan lépés volt, hogy Angela Merkel német kancellár és Jean- Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke támogatásukat fejezték ki Macronnal szóvivőjükön keresztül. A független gazdasági-politikai hírportál, a Deutsche Wirtschafts Nachrichten cikke ezt a címet kapta: „Franciaország társadalmi átalakulás előtt: befektető bankár lesz az elnök”. Mármint persze Macron, ami a portál szerint radikális változáshoz vezet az országban.
„Ezzel a francia poszt-demokrácia érdekes kísérlet révén a „kohabitáció” (más pártállású elnök és miniszterelnök) új formáját veszi fel. Egy technokrata elnöknek ugyanis először pártot kellene keresnie magának, hogy törvényeket tudják hozni.
A kísérlet emlékeztet Olaszország Mario Monti idejében: a Goldman-bankárt a hatalom csúcsára csúsztatták (eredeti szó szerinti fordítása persze), hogy az országot ismét megfelelő pályára állítsák. Olaszországban a kísérlet kudarcot vallott. Monti nem tudta a tőle elvárt ’reformokat’ megvalósítani. Elsősorban azért bukott meg ebben, mert az olasz parlamentben nem volt stabil többsége.” Marcon hasonló probléma előtt áll: ha elnök lesz, arról csak júniusban döntenek, hogy a parlamentben is többséget élvezhet-e. Az államfő tehát szintén megkaphatja az általa kívánt jelöltet miniszterelnökként és a nemzetgyűléssel meghozathatja a törvényeket.
Forrás: Magyar Idők
0 Megjegyzések