Igényeljen Napi Újság tagsági kártyát és tegyen szert velünk egy kis mellékes jövedelemre. Töltse ki a kártya igénylólapot ide kattintva.

“A nacionalizmus bosszúja”

Egy új nacionalizmus kialakulása figyelhető meg napjainkban, mely a liberális kozmopolitizmust meghaladva realizálja, hogy a jól működő nemzetállam az, ami egyedüliként képes garantálni a polgárok jogait – írja a német új jobboldal egyik meghatározó alakja, Karlheinz Weißmann a Junge Freiheit hasábjain.
Weißmann írásában megjegyezi, hogy a nacionalizmus szónak van egy bizonyos mellékíze, ami nem új jelenség. Amikor Maurice Barrés francia író a 19. és a 20. század fordulóján kifejezetten nacionalistaként jellemezte önmagát és Ernst Jünger német írót, majd ezt egy generációval később megismételte, az provokáció volt: meg akarta mutatni, hogy a nemzetért elmegy a végsőkig és ez által felhagy a nyárspolgári „patriotizmussal”. A szó megvetésén ez azonban keveset változtatott.
A TÖRTÉNELEMNEK CSAK NAGYON RÖVID SZAKASZAIBAN LEHETETT A „NACIONALIZMUS FOGALMÁT” AZ EXTRÉMIZMUS TÚLZÁSBA VITELÉNEK ÓDIUMÁTÓL MEGSZABADÍTANI”
– írja a szerző, aki szerint a történelem- és a politikatudomány sem volt – és most sincs – abban a helyzetben, hogy értékmentesen, előítéletek nélkül beszéljen a nacionalizmusról, amikor olyan mozgalmakat jelölnek meg, melyek egy nemzetállam létrehozásáról vagy megvédéséről, illetve egy új nemzeti tekintély elnyeréséről szólnak.

Weißmann publicisztikájában felidézi a szociáldemokrata Julian Nida-Rümelin, az egykori kultúráért felelős szövetségi miniszter, filozófiaprofesszor szavait, aki szerint a populista mozgalmak vonatkozásában egy „új nacionalizmussal” találkozunk, melynek nem mindig vannak idegenellenes, soviniszta vagy egyéb okai. Ehelyett inkább arról van szó, a nép körében elterjedt az a fajta aggodalom, hogy elveszítik a kontrollt.

Mindezt egy konferencia után mondta el Nida-Rümelin, ahol a felszólalók többsége nem adta fel hitét egy világkormány áldásos hatásáról. A kultúrpolitikus azonban meglepően higgadt megállapítást tett, miszerint „a működő államiság értelmében alapvetően csak nemzetállamok léteznek”, és hogy már annak elképzelése is csekély realitáson nyugszik, hogy az EU cselekvőképes volna.

A liberális kozmopolitizmus nem váltotta be ígéretét

Karlheinz Weißmann megjegyzi, hogy a „világpolgár” – eredeti értelmét tekintve nincs és nem is létezhet – hiszen a „polgár” vagy „citizen” csak egy államon vagy nemzeten belül létezhet. Egy világkormány vagy egy európai kormány alatt a „világpolgár” igencsak elveszett lenne – teszi hozzá a szerző.

Álláspontja szerint nem cél nélküliek azok a próbálkozások, hogy megszüntessék a nacionalizmus rossz „ízét”. Weißmann úgy véli, hogy a hatalmi pozícióban lévők közül az okosabbak előre látják, hogy mi fog történni, ha egy olyan mozgalom, ami már populistaként is teret nyert, később az egyetlen megmaradt legitim forrásra – a nemzetre – hivatkozik.

Befolyásuk ez idáig azonban nem volt túlzottan hatékony. A felelősök nem tudják elhagyni a régi gondolkodásmódot. E területen ugyanaz a fajta, tárgyalással szembeni ellenállás mutatkozik meg, amelyet André Taguieff – Franciaország egyik legnagyobb gondolkodója – évekkel ezelőtt szóvá tett hazájában. Annak idején azon fáradozott, hogy a Nemzeti Frontra ne démonként tekintsenek, és a politikai réteg számára megpróbálta világossá tenni, hogy hogyan történhet meg egy ilyen, új jellegű tömegpárt létrejötte és felemelkedése – írja a szerző.

Taguieff szerint ugyanis a Nemzeti Front nem fasizmus, amely boldogan ünnepeli a feltámadását; és nem is annak következménye, hogy a modernizáció vesztesei rossz színben tüntetnek fel dolgokat, még csak nem is a szociális jó cselekedetek hiányából eredő tömeges ostobaság. A Nemzeti Front sokkal inkább
A „NACIONALIZMUS BOSSZÚJA”, EGY VÁLASZCSAPÁS, MELYET AZ ÁLLAMI ÉS KULTÚRELIT ANTINACIONALIZMUSA PROVOKÁL, AZ AZ ELIT, MELYNEK KINYILVÁNÍTOTT IDEÁLJA, HOGY „DENACIONALIZÁLJA” A NEMZETET.”
- írja a 888.hu.

Ha érdekesnek találtad a bejegyzés, kérjük oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések