Összegyűlünk páran a gyógyszertárban. Kinek ez, kinek az a baja, mások meg csak rokonnak, családtagnak, kisgyereknek visznek valamilyen pirulát. Hosszú a sor, nem haladunk, hát beszélgetünk.
Kiderül, mindenki rosszul van. Körülöttem sokan ecsetelik, milyen válságos az állapotuk, már egy percet sem bírnak tovább állni. Előreengedem őket, mert hát az illendőség mégis csak ezt diktálja. Fizetnek, felkapják a gyógyszereiket és már rohannak is. Kis híján többeket feldöntenek, olyan lendülettel.
A mindenit, mekkorát fejlődik mostanában a gyógyszeripar! Az embereknek már attól kutya bajuk lesz, ha a kezükbe vehetik a pirulás dobozokat? Vagy valami egészen más oka van. Valószínűleg, de annak inkább az emberi jellemhez van köze, nem a gyógyszeriparhoz.
0 Megjegyzések