Az ember melegségre vágyik – mormolja maga elé az ember a kinti mínusz tizenötben ahogy a Nagypiac felé közelít, még odafelé tart, már lélekben otthon melegszik egy soha ki nem alvó kályha melegénél, akár Örkény egypercesének hősei.
Janiként köszöntenek a többiek a „hurkabárban”.
– Tegnap is jó idő volt, de délután ahogy hazaértem, mehettem felhasogatni egy köb fát – kontráz a másik, addig legalább nem fáztam – fűzi hozzá jóízű falatozás közben véres hurkája fölött. Kint egy teremtett lélek sem támasztja az asztalokat, ám ez a már említett mínuszok miatt egyáltalán nem szokatlan, bent is inkább a párlat formájú lélekmelegítők fogynak. – Február végéig ez a pangás lesz, mondja negyven évnyi sült finomság előállításának tapasztalatával Gyula, a vendéglátó. Azért a remény megcsillan homlokán: ez a tél sem tart majd örökké A kofaasszonyok közül egyedül a szilvásszentmártoni Margit néni vállalja a maga 78 telével a háta mögött a cudar időjárást odakint, az épület tövében. Portékája igazi háztáji, avatott szemű vásárlók szúrják ki a gondosan, celofánba csomagolt borsikafüvet nála. Mi máshoz, mint egy kis lélekmelegítő disznótoroshoz, azaz házi hurkához viszik a bokrétát, mint kiderül, a magyar nevén csomborként is ismert fűszernövény jobb mint a majoránna, ebben a mennyiségben kétszáz forintért pedig három kiló rizshez elég.
Csak májas és véres töltelék legyen hozzá, meg jó egészség, vágja rá azonnal a leleményes gondolat. Bár ahogy a disznóölés előtt álló férfiakat elnéztük, egyikből sem lesz hiány a hétvégén.
Az őstermelők is visszamerészkedtek újból a piac pavilonjába ahol a melegség után kutakodó jó háziasszony egy rendes erő-, vagy zöldségleveshez valót – szerény véleményünk szerint – viszonylagos drágaságban tudott beszerezni a fagyban szikrázó pénteken: a zeller kilóját 380 forintért, a gyökeret 550-ért lehetett kapni ugyanis, egyedül a sárgarépa 165 forintos ára nem tűnt húzósabbnak, s még a véletlenül a lébe pottyanó krumplit is be lehetett szerezni 180 forintos kilónként áron. Kicsit elkalandozva a már szombati, vasárnapi leves gondolatától, szétnéztünk a vitaminbombák között, s meg kellett állapítanunk, bizony a januárral megdrágultak a narancsok, amit 380 forintért szedhetünk magunknak kilónként, ha első osztályú minőséghez ragaszkodunk, a mandarin 450, a kivi 550 forintos ára azonban ebben a hidegben is tudott dermesztőnek hatni, kis felüdülés ugyanitt a savanyított káposzta, amit fél kilós adagokban 165 forintért is haza lehetett vinni, ha már kifogyott az otthoni C-vitamin raktár.
Valahogy mégsem tudjuk elengedni ezt, a gondolatára is melegséggel elborító, képzeletbeli levesünket, csak hát, ha sétánkat követték, érezhetik, hiányzik belőle valóság sertéshúsban és csontban végződő, erőt adó, jellegzetes íze, de a húspultokhoz tekintgetve láthattuk, 650 és 750 forint között tisztességes tartalmat is vásárolhattunk gőzölgő kondérunkba. Már kanalazhatnánk is, hogy melegedjünk végre, legalább gondolatban, akár a húspult túloldalának dolgozói, akik három pulóverben álltak, mint mondják, egész héten mínusz két fokban, hogy mi megvehessük, amit csak szemünk és szánk megkíván.
0 Megjegyzések