A fagy, a hó sem lehet akadály, amikor segíteni kell

Ha segítségnyújtásról esik szó, elsősorban a nagy dolgokra, milliós adományokra, életmentésre gondolunk. Pedig bármikor adódhat olyan élethelyzet, amikor egy kedves szó is elég ahhoz, hogy a környezetünkben lévők mindennapjait egy kicsit jobbá tegyük.

Bevásárlás, betegszállítás, gyógyszerkiváltás, gyermekek szállítása – számtalan dolga van egy tanyagondnoknak, főként a téli időszak ró komoly terheket rá.

– Amit csak meg tudunk oldani, mindent kiviszünk az időseknek, peremterületeken élőknek – mondja Bakondi Ádám, aki hosszú ideje ellátja a településen a tanyagondnki feladatokat. – Fűtőanyagot, gázpalackot kérnek tőlünk, de ugyanúgy a szükséges gyógyszerek kiváltását is ránk bízzák az emberek.

S hogy mióta járja a határban lévő tanyákat?

– Amióta a faluban elindult ez a szolgálat, lassan már tizenyolc esztendeje. Olykor magam is meglepődöm rajta, hogy milyen sok kilométert megteszek az autóval, a tanyaközpontokat és bokortanyákat járva. Bár jómagam kengyeli vagyok, jó harminc éve már, hogy ide nősültem, így minden utat, de talán még a fákat és bokrokat is jól ismerem. Akiknek pedig segítünk, tiszta szívükből köszönik meg. Szerintem többet jelent mindez annál, mint hogy azt a kiló kenyeret vagy némi zöldségfélét kivisszük a határban a tanyákon élőkhöz. Ilyenkor szót váltunk mindenkivel, megkérdezzük, hogy vannak. Van, hogy az egyedül élő idősekre napokig más rá sem nyitja az ajtót...

Közben megérkezünk Zsilkáékhoz, akikhez rendszeresen jár Bakondi Ádám.

– Nagy segítséget jelent számunkra, hogy a tanyagondnoki szolgálat keretében rendre meglátogat bennünket Ádám – mondja Rózsika, a háziasszony. – Még abban is közreműködtek, hogy a fiunk szalagavatójára el tudjunk jutni. Csak köszönetet tudok mondani azért, hogy odafigyelnek ránk. 

Bakondi Ádám hajnaltól késő estig járja az utakat, hétköznap vagy hétvégén egyaránt, attól függően, hogy éppen merre küldik. Éveken keresztül hordta Kuncsorba és Kétpó között az iskolásokat is, de főként az idősebb korosztályra kell figyelnie.

Ádám elmondta, előfordult már olyan eset is, amire szívesen, de bizony olyan is, amire nem annyira szívesen emlékszik vissza.

– Rendszeresen viszek idős kétpói lakosokat különböző orvosi vizsgálatokra, kórházba, rendelésekre. Sajnos többször végignéztem már, ahogy egyre rosszabb állapotba kerülnek, aztán egyszer csak jön a hír, hogy már nem kell többet mennem valamelyikükért, mert elhunyt... Ezekre természetesen nem szívesen emlékszik vissza az ember. Szerencsére azonban jóval több a pozitív élmény, sok köszönetet kapunk azoktól, akikhez nap mint nap kijárunk. Szívesen csinálja az ember, és ki tudja, lehet, hogy évek múltán rajtunk segítenek majd hasonlóképpen az emberek.

Sütemény a köszönet

– Sokan kérdezik, mivel tartoznak azért, hogy kimegyek hozzájuk, s elviszem őket – tudjuk meg Bakondi Ádámtól. – Hosszú ideig tartott, amíg megtanulták az emberek, hogy ezért nem kell fizetniük. Így aztán olykor egy-egy tálca süteménnyel hálálják meg. Nagy becsben tartom azt a kis ajándékot is, amit a búcsúzó nyolcadikosoktól kaptam. Azzal köszönték meg, hogy „nyolc évig hordott bennünket Ádám bácsi”.

Forrás: szoljon.hu