Magyar ismét bohócot csinált magából: Kun Béla nem repült el – Kosztolányi épp az álhíreket figurázta ki

A Fidesz-pártisággal nehezen vádolható Csunderlik Péter rántotta le a leplet a már korábban cáfolt álhírről. 

Napok óta vírusként terjed Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének felütése, a „Kun Béla elröpül” című fejezet. Ebben a részben írja le Kosztolányi, hogy a Tanácsköztársaság vezetője repülővel menekült Magyarországról. Az idézett részt még Magyar Péter megválasztott miniszterelnök is megosztotta.

A regény említett szakasza azért tudott ilyen gyorsan terjedni, mert Kun Bélát Orbán Viktorral igyekeznek párhuzamba állítani azok alapján a szintén hasonló körök által terjesztett információkkal, miszerint „NER-es gépek viszik ki a lopott vagyont”. Utóbbi információk forrása a szintén állítólagos meg nem nevezett fideszes forrásokra hivatkozó Politico. Tehát a történet kapcsán semmilyen ténybeli bizonyíték nincs, csupán feltehetőleg politikai céllal terjesztett feltételezések, amikre egyébként a kötelező olvasmányban található zsarnok toposszal igyekeznek ráerősíteni. 

Azonban az idézett rész, mint arra a Fidesz-pártisággal nehezen vádolható Csunderlik Péter rámutat: maga is egy álhír. A történész Facebook-bejegyzésében azt írta, 

„most ki kell ábrándítanom sokakat: Kun Béla nem repülőgéppel hagyta el Magyarországot a Tanácsköztársaság bukásakor,

 hanem a többi népbiztossal együtt vonattal menekült Ausztriába (a menedékjogot nem kapó Szamuely Tibort kivéve, aki így átszökni próbált a határon, de elfogták és öngyilkos lett)”.

Mint Csunderlik kiemelte: Kosztolányi regényében éppen azokat az „álhíreket figurázza ki, amelyek az 1918–1919-es felgyorsult idejű, igencsak kaotikus forradalmi időszak jellegzetes termékei voltak, és a zaklatott történelmi periódusban a spanyolnáthánál is jobban terjedhettek”. Hozzátette: a Tanácsköztársaság idején még az őszirózsás forradalomhoz képest is jobban elszaporodtak a rémhírek, köszönhetően a polgári sajtó felszámolásával kialakult információhiánynak és a proletárdiktatúra bukását váró körök várakozásainak, a „változás utáni vágynak”.

Ezért is kezdődik a regény a „Kun Béla elrepül” című kis bevezető fejezettel, amely egy ismert Tanácsköztársaság alatti álhírre utal, és a Kun Béla állítólagos – negatív – testi és lelki tulajdonságaival (sápadtság, elhanyagoltság, csúfondárosság, kapzsiság és gyávaság) kapcsolatos legelterjedtebb ellenforradalmi toposzok sűrűsödnek össze benne. És Kosztolányi ki is kacsint az olvasóra, amikor azzal zárja a bevezetést: „Legalább a Krisztinában ezt beszélték.”

(Mandiner)