A Tűzfalcsoport elemzés arról ír, hogy két uniós tisztviselő forrás is úgy látja, hogy az eddigi gyakorlat alapján a „lex-Orbán” alkotmánymódosítás miatt nem tud mást tenni az Európai Bizottság, mint a választás és a választhatóság korlátozása és a visszamenőleges jogalkotás tilalmának sérelme miatt szankciós eljárást kezdeményez, ha az Országgyűlés elfogadja a 16. alaptörvény módosítást.
A
Tisza Párt vezette új kormány benyújtotta az Alaptörvény 16.
módosítását, amely két ciklusra, azaz nyolc évre korlátozná egy
miniszterelnök megválaszthatóságát – visszamenőleges hatállyal, 1990-től
számítva. Brüsszeli uniós tisztségviselők, akik névtelenséget kértek,
szerint ez a lépés nem a jogállamiság helyreállítása, hanem politikai
leszámolás, amely súlyosan sérti a jogbiztonság és a visszamenőleges
jogalkotás tilalmának alapelveit, és újabb infringement eljárást
indíthat el az Európai Bizottság részéről, írja közösségi oldalán a
Tűzfalcsoport.
A javaslat egyértelműen Orbán Viktorra szabott: a volt miniszterelnököt, aki 1998–2002 között, majd 2010 óta megszakítások nélkül töltötte be a posztot, a módosítás elfogadása esetén automatikusan kizárnák a jövőbeli indulásból.
Kritikusok szerint ez klasszikus „lex-Orbán”, amely nem általános szabályt alkot, hanem egy konkrét személy ellen irányul, aláásva az uniós értékeket.
A visszamenőleges hatály súlyos jogi problémái
A visszamenőleges jogalkotás tilalma mind a magyar, mind az uniós jogrendszer alapköve.
Például a lengyel igazságügyi reformoknál az Európai Bíróság Bizottság v. Lengyelország (C-619/18) ügyben elutasította a retroaktív jellegű korlátozásokat, amelyek politikai célból változtatták meg a bírák hivatalviselési feltételeit. Hasonlóan Magyarország korábbi ügyeiben – mint a bírói nyugdíjkorhatár csökkentése (C-286/12) – a Bíróság megállapította, hogy az ilyen intézkedések diszkriminatívak és sérthetik a jogbiztonságot.
Az EJEB is következetes: a Baka v. Hungary ügyben (2016) a Bíróság kimondta, hogy a visszamenőleges intézkedések alááshatják a függetlenséget és a jogállamiságot. A non-retroaktivitás elve az EJEB szerint különösen védett a választójog (1. Jegyzőkönyv 3. cikk) és a törvényesség (7. cikk) vonatkozásában – nem lehet valakit utólag büntetni olyan cselekményekért, amelyek a szabályozás idején még megengedettek voltak.
Nemzetközi példák is óvatosságra intenek:
• Lengyelország: A PiS retroaktív bírói korlátozásai sorozatosan elbuktak az Európai Bíróság előtt, napi bírságokkal sújtva Varsót.
• Románia és más tagállamok: Az Emberi Jogok Európai Bírósága hangsúlyozta, hogy a közhivatali korlátozások csak szigorú arányossági teszt után, előre látható módon alkalmazhatók.
• Amerikai precedens: A visszaható hatályú tilalom klasszikus esetei (Calder v. Bull) mutatják, hogy a múltbeli szolgálat utólagos büntetése alkotmányellenes.
Brüsszeli reakció és várható következmények
A Tűzfalcsoport brüsszeli forrásai szerint az Európai Bizottság már figyelemmel kíséri a javaslatot, erre utal a The Guardian tegnapi cikke is. Ha elfogadják, gyorsított kötelezettségszegési eljárás indulhat az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikkelye (jogállamiság, demokrácia) és az uniós jog primátusa sérelme miatt.
Hasonlóan a korábbi magyar ügyekhez – például a gyermekvédelmi törvény (C-769/22) vagy a szuverenitásvédelmi intézkedések – a Bizottság ideiglenes intézkedést is kérhet a az Európai Bíróságtól a módosítás végrehajtásának felfüggesztésére.
Forrásaink szerint egy újabb kötelezettségszegési eljárás az uniós források befagyasztását teheti lehetővé, ha a változás rendszerszintű kockázatot jelent a demokráciára. „Demokráciát nem lehet demokráciaellenes eszközökkel helyreállítani. Egy személyre szabott, retroaktív alkotmánymódosítás a Bizottság szemében inkább az előző kormányok illiberális módszereit ismétli, mintsem hogy szakítana velük.”
(Magyar Nemzet)