A brit énekes-dalszerző több mint öt évtizedes pályafutást tudhat a háta mögött. Olyan ismert dalokat alkotott meg, mint a karácsonyi időszak egyik kedvence, a Driving Home For Christmas, amit egy személyes élmény ihletett.
Hetvennégy éves korában elhunyt Chris Rea, aki a Driving Home For Christmas című szerzeményéről vált a leginkább ismertté. A BBC közlése szerint családja szóvivője jelentette be a szomorú hírt:
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy elhunyt szeretett Chrisünk. Egy rövid lefolyású betegség következtében a mai napon hunyt el a kórházban, a családja körében.
Mint ismert, az ír–olasz származású Chris Rea Middlesbrough-ben született 1951-ben, és több mint öt évtizedet ölelt fel a pályafutása. Az 1970-es években kezdett foglalkozni a zenével, és gyorsan megtalálta saját útját. Rekedtes, melankolikus énekhangja és jellegzetes gitárjátéka már a kezdetekkor megkülönböztette kortársaitól. A Magdelene és a Beautiful Losers együttes tagja is volt, majd 1976-tól szólóban próbálkozott. Debütáló albuma, a Whatever Happened To Benny Santini? 1978-ban jelent meg – a cím a lemezkiadó által neki javasolt színpadi névhez kapcsolódott, a Fool (If You Think It's Over) című dala pedig Grammy-díjra is jelölést kapott.
Igazi sikereit viszont az 1980-as években aratta olyan albumaival, mint a The Road to Hell (1989) és az Auberge (1991), amelyekkel kritikai elismerést is kivívott. Dalaiban visszatérő motívumként szerepel a vezetés, autózás – mivel nagy rajongója volt a kocsiknak –, a magány és az emberi kapcsolatok törékenysége.
Percek alatt született meg a dal
A zenész – akit stílusa miatt az angol Bruce Springsteennek is neveznek – több mint húsz stúdióalbumot jelentetett meg, és olyan slágereket írt, amelyek generációk számára váltak klasszikussá. Különösen emlékezetes maradt az előbbiekben is említett, először 1986-ban kiadott Driving Home for Christmas, amely az ünnepi időszak egyik kedvenc dalává nőtte ki magát, és évről évre visszatér a rádiók repertoárjába. A dalt egyébként egy személyes élmény ihlette, de mára sokak számára az otthon, a hazatérés szimbóluma lett. Rea korábban így emlékezett vissza a dal születésére:
Abban az időben nem volt szükségem egy karácsonyi dalra. Mindent megtettem, hogy ne adják ki a lemezt. Szerencsére mégis megtették!
Mint kiemelte, a dal akkor született, amikor egy kifejezetten nehéz időszakot élt meg, mivel éppen lejárt a lemezszerződése, és az akkori menedzserétől is megvált. A lemezkiadó nem akarta kifizetni a vonatjegyét Londonból Middlesbrough-ba, így a felesége ment érte az öreg Austin Minijével. A hazafele vezető úton aztán elkezdett havazni, és folyamatosan elakadtak a forgalomban.
Ránéztem a többi autósra, akik legalább ennyire nyomorúságosan festettek. Viccelődve elkezdtem énekelni: »Driving home for Christmas...«, és amikor a lámpák bevilágítottak az autóba, leírtam a dalszöveget
– jelentette ki, hozzátéve, a dalszerzők sokszor évekig dolgoznak egy dalon, ez viszont öt–tíz perc alatt megszületett, egyszerűen csak jött belőle.
A dalt élőben csak 2014 decemberében adta elő először, miután a stábja unszolta őt. Tizenkét hóágyút rendeltek a helyszínre, hogy havat varázsoljanak a nézőtérre – majd 12 ezer fontba fájt, hogy egyáltalán eltakarítsák.
Rea zenei stílusában a rhythm and blues, a country és a folk elemeinek elegyét hozta létre, jellegzetes vokállal és gitárjátékkal. Soha nem hódolt be a popipar elvárásainak, nem voltak sztárallűrjei, és ritkán szerepelt a bulvármédia címlapjain, mivel inkább a zenére helyezte a hangsúlyt, mintsem arra, hogy kiteregesse a magánéletét. Ennek köszönhetően hűséges rajongótáborra tett szert Európában és azon túl is, koncertjei pedig bensőséges hangulatúak voltak. Nem mellesleg hazánkban is fellépett háromszor, 2002-ben, 2008-ban és 2012-ben.
Egészségügyi gondokkal küzdött
Pályája során ugyanakkor súlyos egészségügyi problémákkal is meg kellett küzdenie. 1994-ben hasnyálmirigy-gyulladással műtötték, majd négy évvel később hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, aminek következtében hosszú kezelésekre szorult. Eltávolították a hasnyálmirigye, a mája és a patkóbele egy részét, valamint az epehólyagját. Emellett 1-es típusú cukorbeteg volt, és veseproblémái is voltak. 2016-ban agyvérzést szenvedett, amiből sikerült felépülnie. Egy évvel később a rajongók aggodalmukat fejezték ki, miután az előadó egy koncerten látszólag összeesett. Később stabil állapotban szállították kórházba.
A Gone Fishing with Bob Mortimer and Paul Whitehouse című reality egyik 2020-as epizódjában fel is sorolta az 1994-ben elvégzett orvosi beavatkozásait, amelyet a „legeredményesebb évének" nevezett. „Sosem hevertem ki igazán" – mondta, hozzátéve, naponta 34 gyógyszert kellett szednie az egészsége megőrzése érdekében. Más interjúkban pedig úgy nyilatkozott: „Nem féltem a haláltól", kiemelve, egészségi küzdelmeit inspirációként használta, hogy visszatérjen a blueshoz.
Úgy tűnt, hogy eljött a vég, de az a gondolat mindig átsegített, hogy hagyjak egy lemezt, amire a két tinédzser lányom azt mondhatja: »Papa ezt csinálta – nem popot, hanem blueszenét. Ez volt ő«
Egészségügyi problémái miatt időről időre rá volt kényszerülve a visszavonulásra, de alkotókedve soha nem múlt el. A 2000-es és 2010-es években is aktívan dolgozott, bluesosabb, kísérletezőbb lemezekkel bővítve életművét. E kitartás és elkötelezettség a művészet és a közönség iránt pedig rajongók milliói számára jelentett inspirációt.
0 Megjegyzések