Megrendítő sorfal és egy különleges hagyomány zárta le a több évtizedes szolgálatot. Mátészalka és az egész vármegye büszkesége, Tamás Ferenc tűzoltó alezredes elköszönt.
Mátészalka utcáin valami megváltozott. Harmincnégy év – gombócból is sok, hát még szolgálatból! Tamás Ferenc tűzoltó alezredesnek, a mátészalkai kirendeltség vezetőjének eljött a pillanat, amit minden hivatásos egyszerre vár és retteg: az utolsó nap a laktanyában. Nincs többé vijjogó sziréna, nincs többé adrenalinlöket a riasztáskor. Ez a nap a búcsúról szólt, és arról a hihetetlen tiszteletről, amit csak a lánglovagok érezhetnek egymás iránt.
A búcsú pillanatai torokszorítóak voltak. A mátészalkai és a nyírbátori hivatásos tűzoltó-parancsnokság teljes állománya mozgósította magát, de most nem tüzet oltani mentek. Sorfa álltak a távozó vezető előtt, tisztelegve a három és fél évtizednyi munka előtt. A kemény tűzoltóarcok mögött most mély érzelmek dúltak, amikor egy-egy kézfogás vagy baráti ölelés kíséretében elhangzottak a jókívánságok.
Az alezredes nem titkolta, mi volt a hosszú és sikeres pályafutásának kulcsa. Beszédében kiderült a titok, amit minden helyi lakosnak érdemes megjegyeznie:
„Nem az egyén, hanem a csapat számít, ez volt a legjelentősebb, amelyet tőletek, veletek együtt megtanultam” – hangsúlyozta Tamás Ferenc. Köszönetet mondott azért az emberfeletti összetartásért, ami a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei egységeket jellemzi.
(szon.hu)