Cicaháború tört ki a mérhetetlen liberális pártban.
Az alábbiakat üzente a botmixeres, miután kizárták a Momentum parlamenti frakciójából.
Amikor 2015-ben kilenc lelkes barátommal együtt megalapítottam a Momentumot, egy szabadabb, európaibb, szolidárisabb ország víziója lebegett a szemünk előtt. Egy olyan országé, ahol mindannyian egyenlőek vagyunk, függetlenül attól hogy kit szeretünk, miben hiszünk, vagy milyen a bőrünk színe. Ahol nem csupán felzárkózunk Európához, hanem vezetni tudjuk azt. Azért alapítottunk pártot, mert a választáson akartuk őket képviselni, mert törvényeket akartunk alkotni az értékeink mentén. Ezért lettünk párt, és nem civil szervezet.
A Momentum vezetése azonban idén júniusban úgy döntött, hogy a liberális értékeket, a liberális szavazókat képviselni nem céljuk a jövő évi választáson. Bedő Dávid ezt a nyilvánosság előtt is többször megerősítette: a szabadságpárti, urbánus szavazók megszólítása már nem prioritás. Én ezzel mélységesen nem értek egyet. Részben stratégiai szempontból: a kiábrándult Fideszes szavazók megszólítása valóban fontos, de ezt kiválóan végzi Magyar Péter, és a jobboldali Tisza párt. A zsákfalvakban nem hinném, hogy progresszív, européer feministákra lenne szükség. A liberális választókat cserébe nem képviseli senki. Már megint, egy szó nélkül cserben vannak hagyva azok a szavazók, akik a legrégebb óta küzdenek a kormányváltásért, akikre mindig lehetett számítani. Azért, mert ők már “megvannak”. Az ő értékeik már megint nem fontosak. Szerintem ez morális szempontból is elfogadhatatlan.
Én azért szeretnék indulni a választáson, hogy nekik tegyünk egy értékajánlatot. A kormányváltást támogatva, csak listán szavazatot kérve, de úgy, hogy a nők jogai, az egyenlő házasság, a jogállam, az új Alkotmány is az asztalra kerüljön. Mert ezek az ügyek fontosak, erről kell beszélni, fontos, hogy ez téma legyen a választások előtt, akkor, amikor végre újra tudjuk írni az ország sorsát.
És kell erről beszélni a parlamentben is. Én az első pillanattól kezdve azt képviseltem, és arról próbáltam meggyőzni a Momentumos kollégáimat, hogy liberálisként bele kell hogy férjen az, hogy néhány kérdésben, például a választási indulásban máshogyan gondolkodunk. Nem lenne ez precedens nélküli, nem én vagyok az egyetlen a frakcióban, aki indul a választáson. Pont azért, hogy ne csökkenjen a Momentumnak járó támogatás. És hogy megmutassuk ennek az iszonyatosan megosztott országnak, hogy lehetséges a békés egymás mellett élés. Nagyon sajnálom, hogy nem volt erre bennük nyitottság. Már csak azért is, mert a Momentum vállaltan nem vesz részt a parlamenti munkában, és nem is engedi a képviselőinek azt, hogy részt vegyenek a parlamenti vitákban, megjelenítve a liberális álláspontot.
Én a hátralevő időben arra szeretném használni ezt a mandátumot, amire szerintem eddig is kellett volna: azoknak a szavazóknak a képviseletére, akik egy szabadabb, európaibb, szolidárisabb országot szerettek volna, már 2022-ben is.
De ez a Momentum már sajnos nem ugyanaz a Momentum, mint amit tíz éve megalapítottunk. Nem csoda, hogy a pártalapítók jó része már egy ideje elhagyta a pártot. Én továbbra is ugyanabban hiszek, amiben mindig: hogy a politikus van az emberekért, nem az emberek a politikusért. Hogy kötelességünk kiállni azokért, akiknek nincs hangjuk. A nőkért, akiket nap mint nap megaláznak és méltatlan helyzetekbe kényszerítenek; a gyerekekért, akiknek a jövője a tét; és a melegekért, akik ma is gyakran félelemben élnek. Egy liberális politikus dolga nem a napi népszerűség hajszolása, hanem az, hogy következetesen képviselje az emberi jogokat. Akkor is, amikor ez nehéz. Én ezt fogom tenni. Akármekkora is az ellenszél, továbbra is ki fogok állni minden olyan ügy mellett, amely egy emberibb, igazságosabb ország felé visz. Mert ebben a feszült, macsó közegben szükség van egy emberi hangra.
Én ezt az emberi hangot szeretném továbbra is képviselni — azokért, akikben még mindig él a remény, hogy építhetünk egy egyenlőbb és szabadabb Magyarországot.
0 Megjegyzések