Molnár (Sikó) Valéria – A laboratóriumtól a kifutóig, majd Kaliforniáig

Vannak életek, amelyekben a sors halkan, de határozottan szól közbe. Ilyen volt Molnár Valériáé is, vagy, ahogy sokan a divatvilágban ismerték, Sikó Valéria, a 70-es és 80-as évek egyik legkedveltebb, legismertebb magyar manökenje volt.

Valéria Szegeden nőtt fel, s már fiatalon az Állatélettan Laboratóriumban kezdte tudományos pályáját, miután megszerezte diplomáját a Szegedi Tudományegyetemen. Szerette a pontos, felelősségteljes munkát, a labor rendjét és áthatócsendjét. Ám az élet, mint oly sokszor, őt is más irányba vezette. Egy rokona ajánlására került a figyelemközpontjába, tőle tudta meg, hogy a Budapesti Artistaképző Intézet manöken tanfolyamot indít. Valéria eleinte nem lelkesedett az ötletért. 

- Én a laborban érzem jól magam – mondogatta, de édesanyja unszolására mégis jelentkezett. Először azt gondolta, úgysem választják ki, annyi szép nő közül, de tévedett és hamar az iskolában és a kifutón találta magát.

Válaszút előtt állt. Felköltözött Budapestre, és hamarosan megszerezte manöken diplomáját. A magyar divatélet központjába került, a Divat Intézet házi modelljeként dolgozott Vámos Magda vezetése alatt, ami azt jelentette, hogy rá tervezték a ruhákat. Egy hónapon belül már a Szegedi Ipari Vásár kifutóján állt, naponta tízszer lépett színpadra. A megszokott csendes labor világa után a reflektorok fénye várta, és ő természetesen, szívesen illeszkedett bele a manökenek világába, akkor még nagyon is a zárt közösségébe.

Gyermekkorától járt balettórákra, ami könnyedséget, tartást és harmóniát adott mozgásának, ami megjelenésében, fellépéseiben, a kifutón is jól látható és érezhető volt. Bár, ha fotózták az nem állt hozzá közel, képei mégis megjelentek az Ez a Divat és a Nők Lapja hasábjain.

Nevét hamar megismerte a szakma: dolgozott a Rothschild- és Klára Szalonban, a Pierre Cardin és Osterman (Ausztria) bemutatóin, az OKISZ, KIOSZ és számos divatintézmény rendezvényein. Minden nagyobb divateseményen, köztük az éves Trend-bemutatókon, ott volt, és fellépéseit rendre vastaps, elismerés kísérte.

Karrierje során nemcsak modellként, de bemutatók rendezőjeként is bizonyított. Egy brazil–argentin cég kérte fel, hogy állítson össze divatbemutatókat Budapesten és külföldön, valamint ő rendezte a Nyíregyházi manöken tanfolyam záróvizsga-bemutatóját is.

Amikor már a pályája csúcsán állt, újra fordulat jött életében. Férjével Kaliforniába költözött, ahol új életet kezdett. Tanulmányait folytatva kozmetikus képesítést szerzett, és nem sokkal később megnyitotta Klinikai Szalonját. A precizitás, amit egykor a laborban tanult, Amerikába is elkísérte, talán épp ennek köszönhette, hogy vállalkozása sikeres lett, és egyszerre 29 munkatársat foglalkoztatott.

A szakmában is elismerték önzetlen munkáját: oktatott, tanított, miközben egy spanyol kozmetikai termékcsalád amerikai forgalmazója lett. Férjével közösen vitték sikerre az üzletet, amelyet nemcsak a kereskedelmi sikerek, hanem a szakmai elismerések is öveztek. Országos kiállításokon vett részt, együtt dolgozott plasztikai sebészekkel és bőrgyógyászokkal, és a klinikai bőrápolásban is maradandót alkotott.

Valéria ma már elégedetten, mosolyogva gondol vissza mindarra, amit megélt. A labor fegyelme, a kifutók csillogása, az amerikai üzleti világ kihívásai, mind az életének részei lettek és voltak. 

Egy Nő története, akit bármerre sodorta az élet, mindig helyt állt,

szívvel, lélekkel, eleganciával, és a hivatás iránti alázattal, tisztelettel.

Tamás István