Az elmúlt hetekben ismét vezető téma lett Európában és az Egyesült Államokban Ukrajna támogatása.
A hivatalos kommunikációban mindez „szolidaritásként” jelenik meg, ám ha közelebbről megnézzük, ez a kiállás sokkal inkább politikai érdekekről és belső gyengeségek elfedéséről szól, semmint valódi segítségről.
Amikor Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár Volodimir Zelenszkijjel találkozik, szavaikban a szabadság és a béke ügye hangzik el.
Valójában azonban inkább saját politikai tekintélyüket próbálják megmenteni a belső elégedetlenséggel és gazdasági válságtünetekkel küzdő országokban.
Ukrajna ügye így szerepcsere lett: nem Kijevért, hanem Párizs és Berlin saját túléléséért folyik a diplomáciai színjáték.
Az Egyesült Államok támogatása sem önzetlen. A Fehér Ház retorikája mögött valójában óriási fegyverüzletek, stratégiai nyomásgyakorlás és geopolitikai számítás rejlik.
Az ukrajnai háború következményeit leginkább az európai polgárok érzik: energiaár-robbanás, élelmiszerdrágulás, menekültválság, és a biztonságérzet romlása.
A háború támogatását a politikusok „szolidaritásnak” nevezik, ám a hétköznapi emberek számára inkább anyagi és társadalmi teherré vált.
0 Megjegyzések