Augusztus 20-a a magyarság egyik legszentebb napja. Az államalapítás, Szent István király öröksége, az új kenyér megszentelése, mind-mind olyan pillérek, amelyekre nemzetünk ezeréves történelme épül. Putnok, Gömör kapuja, méltóképpen hajtott fejet e napon, s ünnepi műsorának fénypontja Vadkerti Imre, a gyémánttorkú énekes felejthetetlen előadása volt.
Vadkerti Imre nem csupán dalokat hozott magával, hanem a magyarság szívét, múltunk és jelenünk üzenetét. Hangja, amely oly sokszor visszhangozta Koppány fájdalmát és büszkeségét az István, a királyban, most Putnok falai között csendült fel, tisztán, erővel és lélekkel. A közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta, amikor Tompa Mihály „Gólyához” című versét szólaltatta meg, különös és felemelő jel, hogy e költemény a Tompa Mihály Közösségi Házban hangzott el. Nem véletlen, hogy a hallgatóság szűnni nem akaró tapssal köszönte meg az élményt, hiszen valóban az ország egyik legszebb férfihangja ragyogott fel előttük.
A művész pályája példázza, mit jelent a hűség a hivatáshoz és a kitartás az álmok mellett. Révkomáromból indult, az Alfarock soraiból, majd a Jókai Színház színpadán talált rá a színház varázsára. A Kis-Duna Menti Rockszínház, az Érsekújvári Rockszínpad és a számtalan szerep mind közelebb vitte ahhoz, hogy 2008-ban Koppányként az egész magyar nemzet szívébe énekelje magát. Azóta is országjáró előadásaival, a Kormorán zenekar tagjaként és önálló estjein a magyarság üzenetét viszi mindenhová, ahol meghallják szavát.
Putnokon most a múlt és a jelen találkozott. Az ünnep méltósága, az új kenyér szentsége és a művészet ereje egyetlen pillanatban olvadt össze. Vadkerti Imre hangja nemcsak zenévé, hanem imává, közös emlékezéssé és erőt adó üzenetté vált, a magyar nemzet él, és élni is fog, amíg lesz, aki így szólaltatja meg dalban a lelkét.
Putnok augusztus 20-át nem csupán ünnepelte, hanem megerősödött a hitben, hogy összetartozásunk forrása ott rejlik a szóban, a kenyérben és a dalban.
Tamás István
0 Megjegyzések