Történész cáfolja a budapesti ukrán nagykövet hazugságait

A budapesti ukrán nagykövet történelmileg erősen megkérdőjelezhető állításokat fogalmazott meg a magyar-ukrán közös múltról. 

Komoly történettudományi vitát váltott ki Sándor Fegyir, Ukrajna budapesti nagykövetének interjúja, amelyben azt állította, hogy „öt ukrán hercegnőből lett magyar királynő, és tőlük születtek későbbi magyar királyok”. 

A történelemhamisító diplomata szerint emiatt „ukrán vér csörgedezett a magyar királyok ereiben, és ez tagadhatatlan”. Az Ukrinformnak adott nyilatkozatában a magyar gyökerekkel is rendelkező, de magyarul nem beszélő nagykövet „mondhatni, közös DNS-ről” beszélt a két nép között.

A kijelentésekre Bárány Attila, a Debreceni Egyetem történészprofesszora reagált a Magyar Nemzetnek, és több ponton is vitatta az elhangzottakat. Mint mondta:

Az a kifejezés, hogy ukrán, anakronisztikus, ez a középkorban nem létezett. Maga a kifejezés is jóval később keletkezett, maguk is csak a 18–19. században kezdik használni arra a területre, ami az orosz határvidék – ezt is jelenti.”

A történész hangsúlyozta, hogy a középkorban nem létezett Ukrajna mint államalakulat, így azok a hercegnők, akik az Árpád-házba házasodtak, semmiképpen sem tekinthetők „ukránnak”.

„Az említett hercegnőkhöz semmi köze a mai Ukrajnának. Orosz fejedelmek leányai házasodtak az Árpád-házba. A legismertebb I. András felesége, Anasztázia, akinek van is egy szobra Tihanyban, ahol I. András is el van temetve. Ő Jaroszláv kijevi nagyfejedelem leánya, aki magyar királyné lett, és valóban van egy gyermeke, a későbbi Salamon király, de ő semmiképpen nem volt ukrán, hanem az óorosz Kijevi Rusz nagyfejedelem leánya.”

A középkori források nem ismerik az „ukrán” kifejezést.

„Az említett hercegnők tehát a mai Ukrajna területén élő orosz hercegnők voltak. Volt egy Kijevi Nagyfejedelemség, amit óorosznak nevezhetünk, amelynek a nyelve ötvözte az óukránt és az óbeloruszt, de nem volt ukrán, mert az ún. ukrán államalakulat csak jóval később fejlődött ki” – tette hozzá. 

Bárány ezt követően részletesen felsorolta, hogy több magyar királyi személy valóban orosz eredetű fejedelemleányt vett feleségül:

„Szent László királynak van egy leánya, aki az orosz nagyfejedelemségbe házasodott. Később a Kijevi Rusz széttagolódott kisebb államokra, mint például Halics vagy Galícia. II. (Vak) Béla királyunk édesanyja, Álmos herceg felesége a kijevi nagyfejedelem lánya volt. Álmos testvére, Könyves Kálmán második felesége pedig szintén a kijevi nagyfejedelem leánya volt. III. Béla édesanyja, Eufrozina, II. Géza felesége szintén a kijevi nagyfejedelem leánya volt, de róluk sem mondható, hogy ukránok voltak, hanem a kijevi nagyfejedelemségből származó oroszok.”

A történész szerint valóban léteztek magyar–orosz házasságok a középkorban, de ezek mai nemzeti kategóriákkal nem értelmezhetők:

Öt-hat házasság valóban van és több gyermek, aki orosz házasságokból születik, de a történetírás őket nem tekinti ukránnak, mert Ukrajna kialakulása több száz évvel későbbi fejlemény.”

Bárány Attila azt az állítást is cáfolta, amely szerint a magyarság és a Kijevi Rusz között sosem volt konfliktus:

„Elődeihez hasonlóan például II. Géza a 12. században sorozatosan háborúkat vívott a ruszokkal, oroszokkal szemben. Ha testvérek vagy barátok lettünk volna, akkor nem így lett volna. Mindig volt a magyar királynak egy partnere a sok fejedelem közül, akivel szövetséget próbált volna kötni, Halicsot pedig (a mai Lviv) megpróbáltuk elfoglalni, és magyar fennhatóság alá venni többször is.”