2025 januárjában a Meta bejelentette, hogy a Facebookon megszűnik a tényellenőrzés. A közösségi óriás a szabadság és nyitottság jegyében leépítette a hivatalos cenzúra mechanizmusát, és „a közösség kezébe” adta a tartalom feletti ítélkezést. Hangzatos bejelentés volt – de csak annyira őszinte, mint amennyire a reklámokban elhangzó „ingyenes” szó.
A valóság az, hogy a tartalommoderálás nem szűnt meg, csak elbújt. Ma már nem vörös figyelmeztetések és tiltások formájában történik a cenzúra, hanem sokkal sunyibb, alattomosabb módon: shadow banningként, elnyomott elérésként, algoritmikusok letekeréseként. A rendszer működik – csak nem látszik. És pontosan ez benne az ijesztő.
Láthatatlan korlátozás, kézzelfogható következmények
Több hazai oldal, civil kezdeményezés és közéleti személy is beszámolt arról, hogy bejegyzéseik elérése egyik napról a másikra összeomlott. Nem törölték őket, nem kaptak hivatalos figyelmeztetést – egyszerűen csak eltűntek. A követők nem látják, a hozzászólások eltűnnek, a poszt nem „él”.
Ez nem szólásszabadság, hanem digitális karantén. Aki nem illeszkedik a globális ideológiai sémába – legyen szó nemzeti identitásról, keresztény értékekről, családvédelemről vagy háborúellenességről –, az jobb, ha nem számít valódi elérésre. És ez ma már nem gyanú – tény.
A jelentések fegyverré válása
A Facebook bejelentette: a „közösségi visszajelzések” lesznek a tartalom szabályozásának új alapjai. Mit jelent ez? Hogy szervezetten, kampányszerűen lehet ellehetetleníteni politikai ellenfeleket. Egy csoport ember tömegesen jelent egy bejegyzést, a gépi rendszer pedig reflexből elnyomja.
Nem számít, hogy a tartalom sérti-e a szabályokat. A rendszer nem mérlegel – végrehajt.
Ez nyilvánvalóan visszaélésre ösztönöz. És a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeket az akciókat leginkább baloldali vagy progresszív hálózatok végzik, szervezetten, célzottan – olyan hangok ellen, akik a nemzeti szuverenitás, a hagyományos értékrend és a konzervatív világlátás mellett emelik fel a szavukat.
Kettős mérce, nyugati minta szerint
Érdemes feltenni a kérdést: miért tűr el a Facebook olyan tartalmakat, amelyek a kereszténységet gúnyolják, a hagyományos családmodellt nevetségessé teszik, vagy éppen a nemzeti önrendelkezést támadják, miközben a háborúellenes posztokat, a bevándorlás kritikáját vagy a nemi ideológia megkérdőjelezését szinte azonnal elnyomja?
A válasz egyszerű: mert az ideológia nem szűnt meg – csak átneveződött algoritmussá. A globális cégek értékrendje átszivárgott a szabályzatokba, az automatikus döntésekbe, és mára kikerülte minden emberi felelősséget. Nincs már, akihez fordulni lehetne – a cenzúra gépi lett, arctalan, és annál veszélyesebb.
Digitális csata: ez is frontvonal
A mai világban a közösségi tér nem csupán szórakozás vagy információforrás – ez maga a modern közélet. Akit itt elnémítanak, azt elnémítják a társadalmi párbeszédből is. Akit itt eltüntetnek, az nem tud hatni, nem tud képviselni, nem tud mozgósítani.
Ezért nem túlzás azt állítani: a Facebook-cenzúra ma a legkifinomultabb, legkegyetlenebb formája a politikai és kulturális elnyomásnak. És Magyarország – ahol a nemzeti, családi és keresztény értékek még mindig élnek – különösen célpontja ennek a globális szűrőrendszernek.
Zárásként: ideje kimondani, hogy a cenzúra él és virul
A Facebook cenzúrája nem múlt el – csak eltűnt a szemünk elől. Pontosabban: megpróbál eltűnni. De amíg lesznek olyan emberek, akik ezt észreveszik, szóvá teszik és nem hajlandók hallgatni, addig a szólásszabadság lángja nem alszik ki teljesen.
És ha valamit megtanultunk a történelemből: az igazság előbb-utóbb mindig felszínre tör. Akkor is, ha előtte algoritmusok, moderátorok és politikai érdekek próbálják elhallgattatni.
Bencze Attila – Napi Újság
0 Megjegyzések