„Kérdés, hogy egy időközi választásnak mennyiben kell visszaigazolnia vagy cáfolnia az országos trendeket.
A
politikus érdeke szerint interpretálja az eseményeket, és – bizonyos
korlátok között – ez így természetes. Az elemzők, újságírók, mindenféle
rendű és rangú megmondók arra valók, hogy amennyire csak lehetséges,
kikapcsolják a politikai érdekeket, és igyekezzenek saját gondolataikat
és a közönség figyelmét a vágyaktól letisztított és még így is nehezen
megismerhető igazság felé terelni. Bármennyire is kellemetlen ez az
igazság. És akkor itt ejtsünk néhány szót azokról a bizonyos
korlátokról, tehát arról, amikor a politikus is jobban teszi, ha nem
hajlítgatja a valóságot, nem fényezni próbálja eredményét, hanem saját
érdeke miatt is őszintén szembenéz a valósággal.
Emlékezetes
pillanat volt a magyar parlamentarizmus történetében, amikor a 2020-as
borsodi időközi országgyűlési választás után Jakab Péter egy zsák
krumplit próbált átadni a miniszterelnöknek. Jakab ezzel akarta
demonstrálni, hogy hiába nyert a Fidesz jelöltje, sőt hiába ért el a
választókörzet létrehozása óta először 50 százalék fölötti eredményt a
párt indulója, valójában a kormány csak a választók lekrumplizásával,
kiszolgáltatott helyzetük kihasználásával győzött, de közeleg az
elkerülhetetlen vég, amikor ez már kevés lesz. Pedig Koncz Zsófia
2020-as 50 százaléka csak megágyazott a bő másfél évvel későbbi, jóval
magasabb részvétel mellett megrendezett választáson elért egy híján 60
százalékos eredményének. Jakab és a teljes ellenzék, valamint a
facebookos megfejtőosztag jobban tette volna, ha nem hárít, nem egymást
erősíti a »nincs itt semmi látnivaló, megyünk tovább« élményében, hanem
levonja a tanulságokat. Az aktuális Péternek és az ellenzéki zömnek most
is így kéne tennie, ehelyett hárít tovább.
A hárítás első számú eszköze a választáson megjelentekre való hivatkozás. A Tolna vármegyei 2. számú választókerületben Potápi Árpád halála miatt kiírt voksolás a NER-éra időközi parlamenti választásait tekintve a kilencedik volt a sorban, és részvételt illetően pont középen helyezkedik el. Az arány tehát nem tekinthető magasnak, de alacsonynak sem. Például 2011-ben, Püspökladányban negyedszerre sikerült csak képviselőt választani, miután eltörölték az eredményességhez szükséges részvételi küszöböt.
Létezik
még egy tényező, amelyre a közhangulatnál, a politikai szereplők
erejének méregetésénél, a helyi viszonyok föltérképezésénél kisebb
figyelmet fordítanak az elemzők, amikor a választási aktivitást
értékelik: az időpont.
Vagyis nem csupán a politikai klíma
számít, de a valóságos is; teljesen más a mintája az őszi, tavaszi,
nyári és téli szavazásoknak.
A téli időszak választásaihoz mérten
a tegnapi teljesen átlagosnak tekinthető. Januári alkalommal pedig csak
eggyel tudjuk összevetni a mostanit: az öt évvel ezelőtti dunaújvárosi
időközivel, amelyet megnyert a Jobbik, és amikor alacsonyabb volt a
részvétel, mint most (29 százalék). Csak figyelmeztetésül jegyzem meg: a
több mint kétszeres érdeklődés mellett lezajlott ’22-es választást már
egy fideszes jelölt nyerte Dunaújvárosban, azaz a választási kedv
növekedése az eddigi tapasztalatok szerint éppen, hogy a Fidesznek
kedvez, és nem az ellenfeleinek, bár azt nem hinném, hogy ebben a
körzetben a Fidesz még jelentősen tudna javítani az eredményén. Azért
nem hiszem, mert én is úgy gondolom, hogy annak, hogy a Tisza Párt
távolmaradásra szólított föl, volt valamekkora hatása. Amennyiben a
Tisza is indul, akkor vélhetően magasabb lett volna a részvétel, és a
Fidesz jelöltje rosszabbul szerepel, de a számokból kiindulva úgy is 50
százalék fölötti eredményt ért volna el.”
Hont András írása ide kattintva érhető el.
0 Megjegyzések