Jogos a Pofosz aggodalma az 1956-os lyukas zászló pártpolitikai kisajátítása miatt, hiszen az elmúlt évtizedekben is lehetett már látni kísérleteket erre, ezeket pedig meg kell akadályozni – mondta lapunknak Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár. Mint hangsúlyozta, az 1956-os lyukas zászló minden magyar ember és az egész magyar nemzet történelmi emléke, nem pártpolitikai szimbólum.
– Az 1956-os lyukas zászló minden magyar ember és az egész magyar nemzet történelmi emléke, nem pártpolitikai szimbólum – jelentette ki lapunknak Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára az 1956 – Múlt, nem múlt – Lentikuláris fotókiállítás a szabadságharcról című időszaki kiállítás megnyitóján a Terror Háza Múzeumban. Az államtitkárt arról kérdeztük, hogy mi a véleménye a Pofosz javaslatáról, miszerint törvényi védelem alá kellene helyezni az 1956-os lyukas zászlót, amivel méltó védelemben részesítenék a nemzeti jelképet, és megakadályoznák, hogy politikai játszmák eszközévé válhasson.
Kovács Zoltán szerint
jogos a Pofosz aggodalma, hiszen az elmúlt évtizedekben is lehetett már látni kísérleteket nemzeti szimbólumaink kisajátítására, ezeket pedig meg kell akadályozni.
Magyarország új alaptörvénye megadja a
kereteket és a lehetőségeket – beleértve a nemzeti zászlónk
definiálását és színkódjának megadását – arra, hogy a történelmi
emlékekről is hasonló döntések szülessenek. Az államtitkár kiemelte: a
törvényalkotás az Országgyűlés joga, ezért nagy érdeklődéssel várja,
hogy a Pofosz hogyan fogja a törvényjavaslatot előterjeszteni. A
történelmi zászlók, amelyek között az 1956-os zászló is szerepel,
megérdemlik azt a védettséget, amelyet más nemzeti emlékeink is élveznek
– fogalmazott az államtitkár.
A woke felszámolná a történelmet
Kovács Zoltán a fotókiállítás alkalmából mondott beszédében úgy vélekedett:
mindig problematikus marad a történelem megérthetősége, amit a woke-kultúra szisztematikusan megpróbál felszámolni egy kifacsart logika mentén.
Felidézte:
amikor megválasztották 2006-ban Debrecenben, azzal bízták meg, hogy az
1956-os forradalom ottani eseményeiről gyűjtsön írásos és képi
emlékeket, de csak 12 fotót találtak. Az nem lehetséges, hogy csak
ennyire kevés képi emlék maradt fenn, így a jövő történész generációinak
több emléket kell majd találniuk – szögezte le.
Szerinte a
történelmi értelmezések ingoványos talajon mozognak, ő azt vallja, hogy
az események megtörténtét csak a saját kontextusukban lehet feldolgozni.
– Nem szabad hatvan, hetven, nyolcvan év távlatából ítélkezni, mert
nincs meg az a tudásunk, hogy teljesen a résztvevők helyébe képzeljünk
magunkat. Az írásos dokumentumokat ezért mindig kellő kritikával kell
szemlélni, ami alól az egyetlen kivétel a fotók, mert biztosan azt
ábrázolják, ami megtörtént. Ott kell keresni a sírokat, ahol azok akkor
voltak, nem ahol ma elképzeljük – mutatott rá.
(MNO)
0 Megjegyzések